* * * J Á T É K * * *

Várok sok-sok battonyai fényképet télről, hóról, fényekről a netnews.battonya@gmail.com -ra, vagy küldök meghívót ehhez az albumhoz, hogy önállóan is fel lehessen tölteni hozzá. (Kinek mi a könnyebb.) A fotós nevét mindenképpen írjátok oda, legjobb lenne vízjellel magára a képre.... Az album : https://picasaweb.google.com/netnews.battonya/2011Tel?authuser=0&feat=directlink http://netnews-battonya.blogspot.com/2011/11/kigyultak-fenyek.html A képet beküldők között kisorsolunk egy Netnyúzos pólót, amelyen a nyertes beküldött fényképe is rajta lesz. SORSOLÁS február 29-én este 8:00-kor !!!!

Nevezni csak SAJÁT fotóval lehet!

Származási hely: 2011 tél

Kigyúltak a fények...

Ma este feléledt a város főterén a díszkivilágítás jelezve: közeledik a karácsony. Lassan mindenki elhiszi, hogy tényleg itt a tél.

Származási hely: 2011 tél

Származási hely: 2011 tél

Ehhez az albumhoz várok sok-sok battonyai fényképet télről, fényekről a netnews.battonya@gmail.com -ra, vagy küldök meghívót ehhez az albumhoz, hogy önállóan is fel lehessen tölteni hozzá. (Kinek mi a könnyebb) A fotós nevét mindenképpen írjátok oda, legjobb lenne vízjellel magára a képre.

"BATTONYAIAK BATTONYAIAKNAK" - meglendült az adakozási kedv

A napokban zajlik az Új Alapokon Békés Megyéért és Battonyáért Közhasznú Egyesület által "Battonyaiak Battonyaiaknak" szlogennel meghirdetett gyűjtési akció. 
Borsodi Jánost, az egyesület elnökét kérdeztem, honnan jött ez az ötlet ?
- Amikor az ember egyedül van az autóban, általában hasznos dolgokon töri a fejét. Jön a karácsony, az autó halad Battonyáról Mezőhegyes felé és látva a szegénységet, a rosszul öltözött, "alig cipőben" futó maszatos gyermekeket, jön az ötlet magától. Innen már csak egy-két telefon "Mit szóltok hozzá?" - és minden megszólított lelkes : "Beszéljük meg! Csináljuk meg!" . Tehát az ötletet az élet írta, csak rá kellett érezni.

- Úgy tudom, a egyesület nem maradt magára az ötlet megvalósításában. 
- Igen,  ez kitűnik a teljes szervezésből, hiszen önmagunk nem lettünk volna képesek lebonyolítani, és mivel hiszek az emberek jóra fordulásában, a hitemmel hova is fordulhattam volna máshová, mint az egyházak vezetőjéhez. Megismerve elképzeléseinket, támogattak bennünket, helyet adtak a gyűjtéshez. Az első gyűjtési napok gyenge eredményei után biztatást is kaptunk tőlük: "lesz ez még jobb is".

- És tényleg úgy lett?
- Ma, november 28-a hétfő 17 óra után, amikoris körbeszaladtam a gyűjtőhelyeken szinte nem akartam hinni a szememnek, mennyire meglendült az adakozási kedv. Nagy mennyiségű használtruha, könyvek, és a vártnál kissé kevesebb tartós élelmiszer...

- A felajánlók meddig vihetik még adományaikat ?
- A gyűjtés a végefelé jár, négy gyűjtési napon már túl vagyunk, már csak 1 nap - december 2-án péntek délután fogadjuk az adományokat. Várhatóan aznap is sokan eljönnek adományaikkal.

- A plakátokon és a kábel tévén az olvasható, hogy az osztás mikéntjéről később lesz értesítés. Erről lehet már tudni valamit?
- Igen, alakul az elképzelés. December 2-a után rendszerezzük az adományokat. December 15-17 között ajánlások alapján osztjuk el a battonyaiak által battonyaiaknak felajánlott adományokat, valamint megjelenünk a   település által rendezett helyi karácsonyi vásáron is. Bízunk abban, hogy a jószándék eléri a célját.

Ötvösné Oláh Szilvi

a szöveg a képre kattintva olvashatóbbá válik

Elmaradhat a szociális földprogram Battonyán - írta a BEOL

2011. november 27. 10:11 K. E.

Az önkormányzat nehéz helyzete miatt átadta földjeit, ezért elmaradhat a korábban sikeres szociális földprogram.

Battonyán a TÁMASZ Közalapítvány 1996 óta szervezi meg a rászorulók szociális földprogramját, amihez az önkormányzat biztosította a földterületet, idén 42,5 hektárt.

— A földprogramra óriási volt a túljelentkezés. Ötven főt vontunk be, akiket több mint kétszáz jelentkezőből választottunk ki. Mivel a terület a várostól tizenöt kilométerre volt, ezért nem választhattunk intenzívebb növényi kultúrát, mint a kukorica. Kétszer kellett megkapálni. A munkából a földprogram résztvevőinek családtagjai is kivették a részüket — tudtuk meg Sztanojev Ivánnétól, a közalapítvány kuratóriumi elnökétől. Az idei jó termés volt, a családok 80 ezer forintot kaptak.

— Nagyon örültek a pénznek. Van, aki disznót vett, más felruházta télire a gyerekét. A többség pedig beszerezte a tűzrevalót és kicsit még a hűtőt is feltöltötte — mondta a visszajelzésekről Sztanojev Ivánné.

A program másik elemeként száz családnak (itt is nagy volt a túljelentkezés) osztottak ki 15 ezer forintos vetőmagcsomagot. Míg tavaly elverte a termést a jég, idén a családok szinte minden zöldségfélét megtermelhettek, ami a főzéshez kell.

— Jövőre nagy valószínűséggel nem tudjuk folytatni a szociális földprogram első ágát, a kukoricatermesztést. Az önkormányzatnak ugyanis a gazdasági helyzete miatt el kellett adnia a földjét, így nem lesz területünk.

Sztanojev Ivánné hangsúlyozta, amíg lesz forrásuk a vetőmagra, azt továbbra is osztanak, hogy segítsék a rászoruló családokat. Szeretnék bővebb körben kiterjeszteni a programot. A közalapítványnak van egy kistraktora, idén ekét is vásároltak. Több családot azért kellett kihagyniuk a vetőmagosztásból, mert a kertjük hosszú évek óta megműveletlenül állt. Jövőre ezt a gondot is kiküszöbölik a fejlesztésnek köszönhetően.

forrás : http://beol.hu/bekes/gazdasag/elmaradhat-a-szocialis-foldprogram-battonyan-414347

Adventre várva

 „Legyetek jók, ha tudtok”- hallom lelki füleimmel az angyali gyermekkórus énekét a Néri Szent Fülöp életét feldolgozó film zenéjének vissza-visszatérő refrénjét, a 80-as évekből. „Legyetek jók …”- lehetne a mottója a nemsokára kezdődő Adventnek, annak az Adventnek, amelytől mindnyájan mást és mást várunk. Egyesek (legtöbben) csak az ünnepi hangulatra, jó bulikra, finomságokra, ajándékokra várnak. Mások (sokkal kevesebben) azt várják az Adventtől, hogy lelkükben megtisztulva, tiszta szívvel és lélekkel tudják befogadni életükbe az Advent finalitását: az isteni ígéret beteljesedését: „Mert született néktek ma a Megtartó…” (Lukács 2:11) Különös hatása van az Advent várásának az emberekre: vállunkról lekerül a fegyver, amivel szomszédjainkra lövöldöztünk, szögre akasztjuk a box-kesztyűt, amivel nemrég kékre-zöldre vertük felebarátunkat, tokjába süllyesztjük tőrünket, amit nemrég húztunk ki ellenfelünk hátából (mert még szükség lehet rá Advent után is). És igyekszünk még Advent előtt utolsót rúgni felebarátainkba, mert ugye, közben nem illik. De még fiziológiai hatása is van adventnek szervezetünkre: kitisztul látásunk (meglátjuk a szenvedőket és magányosokat), kiélesedik hallásunk (meghalljuk a panaszokat), részvét ébred lelkünkben a rászorulók iránt. Sőt pénztárcánk is megnyílik alkalomadtán. Advent után ezek a tünetek elmúlnak, látásunk, hallásunk újra a régi lesz, a részvét is kialszik lelkünkből. Én azonban nem ezt az Adventet várom, hanem azt, amely nem ér véget december 24-én este, hanem folytatódik a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi eseményekkel és a következő adventtel. Azaz egy örökös Adventet várok, amely szent várakozás Isten ígéreteinek beteljesedéséig tart. Sajnos Advent után, a karácsonyi és újévi szabadnapok elmúlásával lassan visszatérünk az advent előtti hangulatba. Rajtunk áll, hogy ott folytatjuk-e, ahol abbahagytuk, vagy pedig megértjük Isten üzenetét, aki elkészítette számunkra az Adventet, és be is teljesítette azt szent Fia, Jézus Krisztus elküldésével, hogy Őt örökre szívünkbe zárjuk és elfogadjuk életünk vezetőjének. És akkor örökös Adventben élhetünk. Ezt az Adventet kívánom magamnak és testvéreimnek is egy áldott karácsonyi ünnepléssel.

Venter Miklós, az Aradi Református Egyházmegye főgondnoka 

Üzleti partnerség - a Pécska-Battonya cikke

A Battonyai Polgármesteri Hivatal üléstermében került sor a Magyar-Román Üzleti Partnerség elnevezésű találkozóra, amelyet a Magyar-Román Határon Átnyúló Program 2007-2013, Agro Partner projekt keretében szerveztek, és amelyet az EU Regionális Fejlesztési Alapja, valamint a két állam finanszíroz.

Az Agro Partner projekt utolsó rendezvényén pécskai, battonyai, mezőhegyesi, kaszaperi gazdák, vállalkozók vettek részt. A vendégeket dr. Karsai József battonyai polgármester, Kreszta Traján alpolgármester és dr. Marinela Petran a Pécskai Polgármesteri hivatal mezőgazdasági irodájának vezetője fogadta. A megbeszélésen gazdák, állattenyésztők, mezőgazdasági gépeket, alkatrészeket forgalmazók, pékségek, lovas iskolák vettek részt. Úgy a magyarországi, mind a romániai gazdák nyitottságot mutattak a további együttműködésre, elismerve, hogy Románia uniós csatlakozása eredményeként a határok átjárhatóbbá váltak, de a schengeni csatlakozást követően eltűnnek, ami megkönnyíti az üzleti kapcsolatokat.

2011 Nov 24

forrás : http://www.pecskabattonya.eu/category.php?subaction=showfull&id=1322093399&archive=&start_from=&ucat=26&

„Az én mesém” – beszélgetés Takács Dezsővel

Viharban érkeztem, 
vaksötét éjszaka. 
Hajlongó jegenyék, 
átázott föld szaga, 
s Anyám volt ott még, 
meg a bába, 
mikor belesírtam 
ebbe a világba, 
a Sztálin utca nyolcban, 
alig hallhatóan.

Takács Dezső : Jegenyék (részlet)

Takács Dezső 1983 és 2006 között előbb tanácselnöke, később polgármestere volt Battonyának. 2006-ban úgy döntött nem indul újra a polgármesteri székért, hanem nyugdíjba vonul.  A napokban jelenik meg első könyve „Az én mesém” címmel. Vele beszélgettem.

- Mi történt Önnel amióta eltűnt a közéletből? Hogyan telnek nyugdíjas évei?

- Eleinte kicsit szokatlan volt a dolog, meg kellett szokni. Az első időszakban elkezdtem azokat a dolgokat elvégezni, amiket az elmúlt huszonöt évben azzal tettem félre, hogy „majd egyszer ha…”. Ezek közül, amit lehetett meg is valósítottam 2007 végéig, de volt olyan is, amit sajnos már nem lehetett. Mindig azt terveztem, hogy majd egyszer újra zenélni fogok, fogunk. Ez a terv kedves zenészbarátom Roczkó Iván halálával már örökre csak terv marad. Az emberben azonban mindig benne van, hogy csináljon valami pluszt, valahogy másképp is kifejezze magát, mint ahogy a hétköznapi beszéd szintjén szokta. A zenélés mellett már régebben is írogattam.

- Hogyan kezdett el írni ?

- Már a főiskolán és a katonaság alatt is irodalmárokkal, magyar szakos barátokkal, hallgatótársakkal voltam körülvéve.  Bár én biológia-földrajz szakos voltam, a fő témánk valahogy mindig az irodalom körül forgott, sőt - ha már ott voltak - elolvastam a kötelező olvasmányaikat is, így óhatatlanul is megismertem, megszerettem az irodalmat.

Ekkoriban kezdtem el írogatni. Először dalszövegeket, majd a hetvenes évek elején verseket is. Ez később az évek folyamán egyre ritkább lett, ahogy rakódtak rám a kötelezettségek, hisz az íráshoz kiegyensúlyozott lelkiállapot és nyugalom kell. Ahogy nyugdíjas lettem és elfogytak a teendőim a feleségem egyre biztatott, hogy megint írjak, és amit írok, azt publikáljam is. Ő már évek óta olvasott olyan internetes irodalmi portálokat, mint például a Virtus és a Héttorony, ezekre regisztráltam azután én is. Bár régebben nem érdeklődtem a számítógépek és az internet világa iránt, mára mégis beletanultam. Eleinte prózákat publikáltam, de hamar rájöttem arra, hogy a mai rohanó világban az emberek nem engedhetik meg maguknak azt, hogy jobban elmélyedjenek egy-egy dologban, így inkább egyre rövidebb novellákkal, és versekkel próbálkoztam. 

- Versei egyáltalán nem szokványosak, egyedi ritmusuk varázslatos hangulatuk magával ragadja az olvasót.

- Azok a versek, amelyeket én írok tulajdonképpen feldíszített szabad versek. Van egyféle lüktetésük, helyenként összecsengnek benne a szóvégek és van egy-két belső rím is bennük. A dallamosságukon meglátszik, hogy régebben dalszövegeket is írtam. Ma már csak az igazán kiforrott dolgokat viszem papírra. Rájöttem, hogy indulatból nem lehet verset írni, vagy ha mégis abból születik, akkor félre kell tenni egy időre érlelni. A vers az csak úgy jön. Ha az ember „áldott állapotba kerül” akkor le kell ülni és le kell írni. Ha nincs ilyen állapot, akkor nem kell írni, vagy legalábbis nem érdemes.

-A most megjelenő könyve mégsem verseskötet, hanem három kisregén kapott helyet benne. Bemutatná?

- Igen, szívesen. Tulajdonképpen eredetileg csak a gyermekeimnek akartam leírni azokat a dolgokat, amelyek az én életemben fontosak voltak. Így született meg a három kisregény melyek időrendben nagyjából az 1942 és 1962 közötti időszakot ölelik fel. Első kisregényemet 2008 januárjában írtam. A címe: „Végig a Nagyutcán”. Arról a Battonyáról szól, amelyben én kisgyermek voltam, az első eszmélésemtől úgy nyolc éves koromig. Az én világom akkoriban a Fő utca első tizedére, a Május TSZ irodától a sarki boltig terjedt. A mostani Hermann Gmeiner Óvoda helyén állt a Kasza iskola, oda jártam iskolába. Az akkori élményeimről szól ez a kisregény, melynek folyatásaként a másikban a nyolc éves koromtól a tizennégy éves koromig terjedő időszakot írtam le. Akkorra a világ körülöttünk nagyon megváltozott. Az 56-os forradalom sok embert elvitt az utcánkból, mások talpa alól pedig a téeszesítés húzta ki a talajt, amikor például a gépesítéssel az olyan szakmák gyakorlatilag megszűntek, mint például a kovács, a bognár és a szíjgyártó. A mi szomszédunkban pedig konkrétan ilyen szakmájú emberek laktak. Ekkoriban az Árpád tér, a temető és a Gödrösök egy olyan élettér volt, ahol az itt élő számos gyerekből összejött egy csapat. A „Mezítlábas mennyország” című kisregényben, azt írtam meg, hogy hogyan éltünk mi itt gyerekek, hogy mennyire nem számított nekünk akkor, milyenek a gazdasági, politikai és egyéb körülmények. 

- Ezek szerint azzal a kisregénnyel kezdődik a könyv, amelyet legkésőbb írt. Utolsókból lesznek az elsők?

- Volt nekem egy borzasztó nagy adósságom. Édesapám 9 évet töltött el az életéből egyenruhában, bár nem volthivatásos katona, hanem bevonult, letöltötte a tényleges szolgálatot, leszerelt, kitört a világháború, behívták, front, visszajött, megint behívták. Budapest ostrománál hadifogságba esett, elvitték és 1947 tavaszán került elő, így születhettem meg én 1948-ban. Mindeközben anyámmal leveleztek és ezek a levelek a mai napig megvannak. Amikor az elmúlt télen a kezembe vettem ezeket a leveleket, és hatásukra elkezdtem írogatni, tudatosult bennem, az, amit egyébként már Thomas Mann is leírt, hogy az ember azt hiszi, hogy a saját boldogságát keresi, miközben csak egy láncszem, egy olyan láncban, amely összeköti az előző nemzedékeket a következő nemzedékkel és ő akarva akaratlanul is azon az úton megy, amit az elődei kitapostak neki. Ezt úgy próbáltam formába önteni, hogy rávetítettem az egész „úton való járkálás” dolgot a Csanádi háton végigmenő Mezőhegyes-Battonya-Dombegyház-Kevermes-Lökösháza útra, amin én amúgy is nagyon sokat járok. Elkezdtem feszegetni azt is, hogy egy tájnak van egyféle hagyományrendszere, van termelési módja, és vannak nagy szellemei is. Ők azok a nagy emberek, akik valamikor ott éltek, nagy dolgokat tettek, amit azután örökül hagytak az utódokra, és hogy ez az egész szellemiség mennyire meghatározó. Visszakanyarodva oda ahonnan elindultam, az ember beleszületik egy tájba, egy településre, egy utcába, egy családba, és ezek a dolgok együttesen meghatározzák, hogy merre mehet és mi lesz belőle. Erről szól a „Szavakkal gyógyítsd sajgó sebem” című kisregény, ami időrendben az első lett. 

- Honnan jött az ötlet, hogy a három kisregény könyv formában is megjelenjen?

- 63 éves vagyok. Bár néhány antológiában szerepelnek verseim és néhány könyvhöz én írhattam az előszót, ez lesz az első saját kötetem, ami megjelenik nyomtatásban. A családom biztatott kisregényeim kiadására. A szüleim emléke miatt én is úgy gondoltam, hogy talán tényleg érdemes lenne, főleg azért, hogy papír formájában is megmaradjon, hisz az internetes portálok ma vannak, holnap nincsenek, elég egy rossz kattintás és úgy eltűnhet bármi, hogy soha többet nem találod meg. Amikor végül eldöntöttem, hogy kiadom, először is nekiálltam, és összefésültem a három kisregényt, hogy aki szerepel bennük, az mindháromban ugyanazon a néven szerepeljen.

- A szereplőknek nem a valódi nevük van a könyvben?

- Természetesen nem dolgoztam valódi nevekkel, bár néhány emberrel kivételt tettem. Az egyik a Kosár Matyi, aki akkoriban a mindenki által ismert trükkös tolvaj volt. Őt nem neveztem át, hiszen a neve már akkor is fogalom volt. Egyébként valóban nincs az átnevezésnek sok értelme, mert aki ott élt, az tudni fogja, hogy ki kicsoda, aki meg nem battonyai, annak teljesen mindegy.     

- A könyvkiadás nem egyszerű feladat.

- Valóban nem volt az. Ma Békés megyében nincs is kiadó, ezért magánkiadásban készült a könyv és mindössze 300 példányban. A tótkomlósi Petrina László nyomdájában készült, aki munkakapcsolat révén régi ismerősöm. Úgy fogtunk neki Lacival, hogy ha már csinálunk egy könyvet, akkor a tartalomtól függetlenül legyen szép az a könyv. A borítón apám arcképe lesz, amit a hadifogságban rajzolt egy tábori lapra magáról és küldött haza anyámnak, mert apám festett is. A könyv 260 oldalas lesz, a részeket Gergő fiam grafikái választják el egymástól, aki nagyapjától örökölte tehetségét. Igazi családi vállalkozás lesz a könyv, hisz Dezső fiam tanított meg a számítógépet kezelni, hogy írhassak és mint már mondtam is, a feleségem beszélt rá, hogy újból írni kezdjek. 

- Kinek ajánlja a könyvet olvasásra?

- Ezt Fejes Pista barátom nagyon jól leírta könyvismertetőjében: „Ajánlom e könyvet azoknak a 60-as, 70-es éveikben járóknak, akik emlékezhetnek e korra, környezetre, és emberekre. De szolgáljon tanulságul a fiatalabb korosztálynak is!”

- Miért érdemes elolvasni?

- Úgy gondolom, hogy könyvem gördülékeny stílusú, jó olvasmány és érdeklődésre tarthat számot, hisz rólunk szól, azokról az emberekről, akik itt éltek, akik itt éltünk. Az olvasóban gondolatokat inspirál és kérdéseket vet fel, miközben megismeri azt, hogy kik és hogyan éltek itt. Például azt a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy 1942-ben élt itt Battonyán 13600 ember, de még 1962-ben is 12600. Talán elgondolkodik azon is, hogy miért tudtak megélni itt akkor, és miért nem tudnak ma megélni ennyien, sőt lassan hatezren sem. Persze közben ugye sok minden megváltozott: a politikai-gazdasági környezet, a termelési mód és mi magunk is. Ma másmilyen emberek élnek itt, mint akkor éltek. Aki elolvassa, rájön majd, hogy miben változtunk meg, és hogy mi az ami nagyon hiányzik belőlünk, ami miatt mi nem boldogulunk, és amivel boldogultak az elmúlt évtizedek emberei – persze ők sem voltak jobbak nálunk, sem pedig hibátlanok. Emellett szeretném még tudatosítani azt is, hogy attól, hogy 1950-ben két megyét megszüntettek és ezek közül az egyik Csanád Megye volt, attól Csanád, mint táj, és mint néprajzi egység létezik ma is, és mi csanádi emberek vagyunk.

- És aki mindezek után kedvet kapott a könyv elolvasásához hogyan juthat hozzá?

- Eljöhet például a könyvbemutatóra, ami november 25-én 16 órakor lesz a könyvtárban. Ezen kívül – mivel a könyv terjesztését is mi magunk oldjuk meg – a könyv a készlet erejéig megvásárolható lesz a Petőfi téren található Cyber-e Számítástechnikai Szaküzletben, a Fő utcai Ékszer és Ajándékboltban, a könyvtárban, valamint egy gyomai könyvesboltban is.

szöveg és fotók : Ötvösné Oláh Szilvi

Egy kis nosztalgia

A Gödrösöki Sporthorgász Egyesület videója a 2011. augusztus 19-20-án rendezett családi napjukról :

A gyerekek olvasás közben átírják a könyveimet

A gyerekek olvasás közben átírják a könyveimet - mondta Nógrádi Gábor író aki fiával Nógrádi Gergellyel együtt ma délután a könyvtár vendége volt.

Az író a sok hitetlenkedő gyerekszemet látva ezt rögtön illusztrálta is:
- Amikor azt írom a könyvemben, hogy "bejött a szobába egy kutya és leült a szőnyegre", ti milyen kutyát láttok magatok előtt ? - Az egyik válaszoló kislány németjuhászt a másik pedig pitbull terriert képzelt el. - Na látjátok? Pedig én egy tacskóra gondoltam amikor írtam! Ugye hogy átírtátok? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy milyen volt a szőnyeg a kutya alatt. Ezért sokkal jobb elolvasni könyvben egy művet, mint megnézni filmben, mert olvasás közben a saját képeitekkel, élményeitekkel töltitek meg az olvasottakat. Eközben az agyatok keményen dolgozik, azt mondják, hogy az olvasó gyerekek egy évfolyammal megelőzik kortársaikat.

A jó hangulatú találkozón az író mesélt még arról, hogyan lett ő író és az évek folyamán milyen könyveket írt. Elmondta: az a célja, hogy olvasás közben  tanítsa is a gyerekeket valamint a magyar gyerekeknek magyar mintákat kellene követniük, ezért lenne fontos, hogy a  gyerekek ismerjék olyan nagy magyar íróink műveit is, mint például Jókai Mór. Igaz, a nyelv azóta sokat változott, és azon, hogy "belekezdett a tósztba" a mai gyerekek egy része már azt érti, hogy elkezdte enni a pirítóst, holott pohárköszöntőről van szó. Ezért, valamint azért is, mert a mai gyerekek nemigen olvasnak hosszú könyveket fia Nógrádi Gergely már több híres művet is adaptált a mostani gyerekek nyelvére az írók eredeti stílusát megtartva .  

Ezt követően Nógrádi Gergelynek adta át a szót aki operaénekes és író. Ő is sorra bemutatta a könyveit a gyerekek nem kis derültségére.

A találkozó dedikálással zárult.

Remélhetőleg a mai napon több gyermek nagyobb kedvet kapott az olvasáshoz is.

kép és szöveg : Ötvösné Oláh Szilvi

November 15-én kedden Nógrádi Gábor és Gergely írók a könyvtárban

Nem önhiki, hanem önkényes támogatás

Battonyai vonatkozású részlet a BEOL :Van, akinek csak morzsa jutott az önhikiből című cikkéből :

...
Battonya ezúttal nem pályázott. Dr. Karsai József polgármester elmondta, azért, hogy a lejárt közüzemi számláikat ki tudják fizetni, hitelt vettek fel. Az első fordulóban ugyanis minimális támogatást kaptak. A polgármester felháborodásának adott hangot.
— Ez nem önhiki, hanem önkényes támogatás. Míg régebben az önhikit szigorúan szabályozták, most annak adnak, akinek akarnak.
...
forrás és a cikk többi része : http://beol.hu/bekes/gazdasag/van-akinek-csak-morzsa-jutott-az-onhikibol-410941

Közvéleménykutatások eredményei 2011. október

 Szerinted biztonságos -e Battonya ? - több választ is bejelölhetsz

Sötétedés után félek kimenni az utcára	13 (36%)
A gyereket nem engedem ki sötétedés után	13 (36%)
Szerintem teljesen biztonságos, az elmúlt időszak gyilkosságai egyedi, elszigetelt esetek voltak, amelyek nem valószínű, hogy a jövőben megismétlődhetnek.	5 (13%)
Nappal is jobban féltem a gyereket, nemhogy sötétben	10 (27%)
Itt sem veszélyesebb az élet, mint bárhol máshol az országban	14 (38%)
Nincs félnivalónk	1 (2%)
Időszerű ez a körkérdés	17 (47%)

Szavazatok száma: 36
Közvélemény-kutatás lezárva

 Mivel fűtesz? (több választ is bejelölhetsz)

Még nem fűtök	1 (3%)
Gázkonvektor	10 (31%)
Villanyfűtés	2 (6%)
Gázkazán	6 (18%)
Vegyes tüzelésű kazán	8 (25%)
Kandalló	4 (12%)
Cserépkályha	7 (21%)
Olajkályha	0 (0%)
Kemence	1 (3%)
Szenes kályha	2 (6%)
Egyéb kályha	3 (9%)
egyéb módon	0 (0%)

Szavazatok száma: 32
Közvélemény-kutatás lezárva

Körforgalom 2.

A közelmúltban jelent meg itt egy cikk arról, hogy az Új Alapokon Békés Megyéért, Battonyáért Közhasznú Egyesület megszépítette a körforgót a Hunyadi és Somogyi utcák kereszteződésében.

Azóta többen is jelezték, a virágok valakinek annyira megtetszettek, hogy egy részüket magával is vitte. A látvány valóban szomorú, a körforgó Mezőkovácsháza felőli részén az árvácskák alaposan meg lettek ritkítva.

Megkérdeztem az egyesület elnökét, hogy mit szól mindehhez?

Borsodi János kérdésemre elmondta :
- Ismerve a battonyai közállapotokat, a temetőkben előforduló viráglopásokat nem meglepő e fejlemény. Ez az eset is tovább inspirálja az egyesület tagjait, hogy igenis szükség van tudatformáló munkánkra. Egyszerű szavakkal elmondani : vigyázzunk értékeinkre, fogjunk össze, ne engedjük a köztulajdon eltulajdonítását. Nem átkozódni és szitkozódni kell, hanem szólni: "Ne csináld! Ha építeni nem tudsz, legalább ne rombolj!"
Talán pótolni tudjuk az eltűnt virágokat és szerény eszközeinkkel további pozitív cselekményeket felmutatni.

kép és szöveg: Ötvösné Oláh Szilvi

Bombariadó Battonyán: pizsamában menekítették az óvodásokat - írta a BEOL

2011. október 28. 15:51 k. e.

Battonyán két nap alatt két intézményben volt bombariadó. Csütörtökön a román óvodát, pénteken pedig a „magyar” iskolát kellett kiüríteni. A névtelen telefonáló egy nő volt.

— A román óvodába alvásidőben telefonált valaki elváltoztatott hangon, hogy bomba van az épületben. A dolgozók azonnal értesítették a rendőrséget, a gyerekeket pedig ölbe kapták azon mód pizsamában és átvitték az iskolába. Az álmukban kényszerből megzavart kicsik közül szinte mindenki sírt — tudtuk meg Kreszta Trajántól, az intézményt fenntartó Országos Román Kisebbségi Önkormányzat elnökétől. A gyerekek ruhája is az óvodában maradt. A szülők másik öltözéket hoztak otthonról, úgy vitték el a gyermeküket.

— A speciális kutyával késő estig tartott a kutatás, minden játékot, dobozt átkutattak. Az óvónők a pénteki szakmai napra készültek volna. A termek feldíszítése így az átvizsgálás utánra, éjszakára maradt. A rendezvényt pénteken sikeresen megtartották — tette hozzá az elnök.

Pénteken reggel 8 óra előtt egy-két perccel pedig a Szent István Általános Iskolába telefonált egy illető, bombával fenyegetőzve.

— Amikor a hívás beérkezett, a kollégák már bementek a terembe. Az iskolarádión keresztül szóltam a gyerekeknek: pakoljanak össze, öltözzenek fel és jöjjenek le az udvarra — mondta Komlódiné Vidiczki Magdolna igazgató. A diákok fegyelmezetten vonultak le, ahogy a tűzvédelmi riadó során gyakorolták. Az 1-2. osztályosoknak a könyvtárban meséltek, a harmadik-negyedik osztályosoknak a zeneiskolában tartottak foglalkozást, a felsősök a kollégiumban filmet néztek. A tanítás elmaradt, a későbbiekben pótolják. A gyerekek bánatára a délutánra tervezett Halloween-partit sem tartották meg.

— Nagyon készültek rá a diákjaink, ezzel az élménnyel kezdték volna az őszi szünetet. Többen jelmezt kölcsönöztek, a szülők süteményt sütöttek. Le kellett mondani a rendezvényt, mert nem lehetett tudni, meddig tart a vizsgálat és mi lesz az eredménye — folytatta az igazgatónő. A diákokat, biztonsági okokból, csak szülői felügyelettel engedték haza.

A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság nyomozói rendkívül hamar beazonosították és kézrekerítették a telefonálót, aki egy nő. Közveszéllyel fenyegetés vétség gyanúja miatt indítottak ellene eljárást - tudtuk meg Pengő Erzsébettől, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletesétől.  

forrás : http://beol.hu/bekes/kek-hirek-bulvar/bombariado-battonyan-pizsamaban-menekitettek-az-ovodasokat-408952