Ez egy páratlan :) PÁRTATLAN hírportál Battonyáról nem csak battonyaiaknak, melynek valódi célja a PÁRTATLAN történetírás.....és minél többen írjuk, annál objektívebb a tájékoztatás, küldjetek tehát általatok írt cikkeket a múltról és a jelenről... * * * * *Tovább a főoldalra : http://netnews-battonya.blogspot.com/* * * * * kapcsolat : netnews.battonya@gmail.com

2010. december 31., péntek

Boldog Új Évet BATTONYA, Boldog Új Évet "Nenyúzolvasók"!!!

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!


„Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!” (népköltés)




glitter-graphics.com

2010. december 30., csütörtök

Esther Kinsky: Lecke az ürességről


Esther Kinsky
Lecke az ürességről

(Semmi. A szokásos. Semmi.)

Nyár van, amikor megérkezem Battonyára. Meleg, nyári nap, ragadós a hársfa illatától és a fülledt hőségtől, óriási vihar közeleg, ráhúzódik az Alföldre, pont úgy, ahogy egyébként szokott, órákig készülődik.

Az állomás Battonyán kívül fekszik. Itt vége van a vasútvonalnak, már csak egy kis helyi járat fut Mezőhegyes és Battonya közt, naponta ötször, de inkább hatszor. Régebben egészen Pecicáig lehetet menni – a határ túl oldalára, onnan meg Aradra. Csupán néhány száz méter a határ a pályaudvartól, a határőrök az állomás verandáján napoznak, a látóhatárt vizslatják, cigarettacsempészek után kutakodnak, és az illetéktelen átlépőket keresik. Feltűnő idegenként botorkálok le az egyetlen vonatkocsiról – a jöttmentek jele persze minden újonnan érkezőn rajta van, mint valami kellemetlen glória a feje felett – azonnal fel kell mutatnom a papírjaimat.

A sínpár az állomás mögött virágzó dudvába fut, a gaz az ócskavasak közé eresztette a gyökerét, aztán a sín behajt a bozótba. Régebben Battonya a Szeged-Arad vonalon feküdt, itt szálltak ki az utasok, a főtéren lévő közeli hotelben aludtak vagy áttáncolták az éjszakát. Régebben – mindegy, hogy mondják, egészen régen, réges-régen, még a háború előtt, vagy a rendszerváltás előtt -, aki magyarul kezd tanulni, ezt a szót hamar megjegyzi. "Régebben" Battonyán még börtön is volt.

"Régről" maradt meg az átszállóhely, a hotel és a börtönön kívül még három nyelv, a magyar, a szerb és a román, a helységnévtáblákon és a pályaudvaron látszódnak még, csakhamar csatlakozik a kínai, mondja később nekem valaki, aki ezzel a konzum álmodozó senkiföldjén a "Kínai bolt" monopolizálódására utal. Battonyán minden út a horizontig tart. Akárcsak a Bánátban, ahol az utcák egy koordináta hálóját telítik. Mint Manhattanben. Dél és észak, kelet és nyugat között futnak, földszintes házak szegélyezik őket. A házak többsége üresen áll, tetejük omladozik, és valamivel betömködték az ablakukat. Lassan vitorláznak át a kerékpárosok a kereszteződéseken, néhányan talicskát tolnak, szekérrel zörögnek. A lassúság tájképe ez, amit a szombati Trabant- és Lada-találkozó a főtéri, századfordulós, rongyos szálloda előtt sem gyorsít fel különösebben. Bömbölő motorral kergetőznek a kocsik, majd hanyagul rájuk támaszkodik a sofőrjük, és rágyújt egy cigire. Van egy Golf is köztük. A Trabantokat színesre mázolják, az autók egykettőre az előkerteket fogják csinosítani, virágtartó lesz belőlük. A jelenet hátterében a hotel máriateréziasárga, akárcsak a szomszédos polgármesteri hivatal, jócskán málladozik, és a homlokzatához tapad egy a hatvanas években készült üres üvegépület, a szutykos ablakán gyerekrajzok lógnak. Téma: Európa.

Szombati napon érkezem, az égbolt koszos szürke, távolból dörgés hallatszik, potyognak az első hársvirágok, a fiatalok, most Trabant és Lada nélkül, kedvesüket a bicikli vázára ültetik, a lányok a mellükhöz szorítják kimenős ridiküljüket, és a Moonlight diszkóba vagy a Hajnalka presszóba tartanak, a határhoz. Mikor végre kitör a vihar, már egy dohos panzióban ücsörgök a folyó partján és a békák kuruttyolását hallgatom. Száraz Ér a folyó neve – mint később megtanulom -, de itt ezt senki sem furcsállja. Rákövetkező nap, mikor az utcák valódi sártengerré válnak, véletlenül ráakadok egy házra, ahogy egy szerencsepénzre, vagy egy kis, fekete macskára szokott az ember fűben. Hatalmas, vén, ráncos, sárga ház, egy szerb nő lakott benne, Vidiczki Tivadar nagynénje. Tivadar rábeszél, hogy vegyem meg, szerbül. Ugyanis ekkor még egy szót sem tudok magyarul, megegyezünk az árban, pálinkát iszunk a vételre, és innentől kezdve Tódor bácsinak hívhatom.


Ez 2004 nyarán volt. Amikor végre beköltözöm a házamba, már december van, tizenöt év London és egy év Budapest hatodik kerület után Battonyán élhetek. Lehullott a lombkorona, így a ház közepén lévő gangról alaposan figyelhetek egy víztornyot és a rozoga padláslépcsőről pedig a teljes látóhatárt befogom. A cudar, kontinentális telet várom, faggatom Tódor bácsit: "Mikor esik már végre a hó?" Ám szokásához híven ő inkább Battonyáról mesél, áll a kapuban, és mondja a magáét: "Tudom-e, hogy itt az utcában volt a Zsinagóga?". Zsidókat számol, akikkel az apja jó viszonyban volt. "Deitsch, így hívták az egyikőjüket", mondja, "és Hofman és Schwarz". Az ujjával számol, három hiányzik, az elektromos húsdarálóban hagyta, téeszszakács volt, aztán egy pillanatra megáll, "jaj, dehogy", kiabál, hogy várjak csak: "Deitsch, Israel, Ziegler, Schwarz, Gerstner...". Kipillant az utcára, pont oda, régen ott állt a zsinagóga, mutatja, de már csak egy rozoga vaskapu áll a helyén, és megint elkezdi elölről. Deitsch, Ziegler, Fromm.... A környék majdnem minden zsidó temetőjében van sírkő Deitsch névvel és felirattal, ezt persze csak később tudom majd meg.


Irgalmatlan hideggel indul 2005. Egy éve, hogy Magyarország az Unió tagja, és így még nehezebb a románoknak és a szerbeknek a határátkelés, a büszkeségnek, a "Nyugathoz" tartozásnak komoly ára van. Battonyán van egy álomfoglalkozás: határőrként szolgálni, biztos jövedelem és tuti kenőpénz a csempészektől, nem csoda, hogy mindenféle pletykák keringenek a határmenti aranyéletről. Csakhogy Battonyán az emberek többsége munkanélküli, kallódnak – és így elég sok idejük van, hogy azoknak a szerencséjéről spekuláljanak, akiknek valahogy jutott a pénzből. Ezek az emberek folyton mások keresetéről és a régi szép időkről beszélnek, a hónap elején pedig az OTP előtt gyülekeznek, és várják a segélyt. A pénz csak a hónap harmadik munkanapján érkezik, a rászorulók viszont már két nappal előbb érkeznek, minden eshetőségre fel vannak készülve, hátha előbb jön a lé. Rajuk egyre nagyobbra duzzad, mindenféle újdonsült pletykák keringenek a levegőben, egyre hevesebben civakodnak, néha verekedésbe torkollik a dolog, ilyenkor kijön a bankból a biztonsági őr és megijeszti őket. "Holnap", kiált egyet, "majd holnap jön a pénzetek!". A csoport feloszlik, elindul a dolgára, haza, vagy az italboltba, ott kap még hitelbe egy rövidet.

Életemben először élek szegények között, olyanokkal, akiknek fogalmuk sincs, mivel fűtsenek be mínusz huszonöt fokban, a gyerekeik felváltva járnak iskolába, mert nincs elég cipő a családban, hónap végén éheznek. Megbámulnak, értetlenkednek is, hogy lehet az, hogy egy ilyen nő, egyedül, itt náluk kötött ki, még csak zokon sem vehetem tőlük. Nem azért, mert van valamim a nincstelenek közt, hanem mert megtehetem, hogy a látóhatárt bámulom, annak tudatában, hogy bármelyik irányba elhúzhatok innen, ha akarok. Húznak mások is: három nő, például, egy nyugat-magyarországi kerámiagyárban kapnak munkát, törött edények darabjait seprik össze. Közülük ketten tavasszal visszajönnek, hogy kamasz gyerekeikkel együtt napszámosként dolgozzanak, a harmadik ott maradt, azon a furcsa, hosszú nevű helyen, Székesfehérváron, azóta is csak csúnyákat mondanak rá. Egyik férfi Amerikába távozik három hónapra, valamelyik barátja szerez neki állást egy lakatosnál, New York külvárosában ment meg háziasszonyokat, nehogy szétfagyjanak, nők, akik télen véletlen kizárják magukat a lakásból. Egy szobafestő díszkacsákkal teli utánfutójával indul útnak Passauba, állítólag ott rendezik meg Európa legnagyobb díszmadárbörzéjét. Én közben a Battonya szélén fekvő temetőbe vándorolok, és a magyar, szerb, román és német neveket olvasgatom, odafele elkapok néhány szót az utcán havat lapátoló és a járdára hamut szóró asszonyoktól, szavakat, melyeket lassan már magam is kezdek érteni. Például, hogy ez egy nagy tél.


Lassan érkezik a tavasz. A falu külső útja mentén férfiak dolgoznak világító, narancssárga mellényben, száraz tarlót égetnek, az árok lángra gyúl és felég. Néha úgy besűrűsödik a füst, hogy képtelenség keresztülhajtani. A kertekben égnek a gyümölcsfákról lenyesett gallyak, és egész éjjel ugatnak a kutyák. Mindennek füstszaga van. Öregek sütkéreznek a sápadt, tavaszi napon az udvaruk kapujában, és az utat bámulják, még a téli, szőrös kucsma van a fejükön, de a meleg pufajkájukat már nem hordják. Van olyan, hogy szerb-, magyar- és románsapka. A határ túlsó oldalán, Romániában meg van cigánykalap, Magyarországon a cigányok tányérsapkát hordanak, vagy úgy csinálnak, mint a magyarok, és magyarsapkában járnak. Tódor bácsi persze, mint jószerb, egy magas, fekete perzsasapkát visel. Megállít az utcán, és a régi szép időkről mesél megint, amikor még téeszszakács volt és mázsaszámra vásárolta a húst.

A battonyai piac májusig szegényvásár. Az utolsó krumplikat árusítják ki, ráncos a héjuk. Sovány hónapok ezek. Az asszonyok a virághagymák cserélgetésével töltik az időt, a férfiak új gyümölcsfákat nézegetnek. Termésükkel töltik majd fel a pálinkás hordókat. Mindeközben izgága, román asszonyok mászkálnak fel s alá, ide-oda dőlnek hatalmas bevásárlószatyrukkal, és a mellettük sétálók fülébe suttogják: "cigi, cigi".

Szombat délután, mikor bezárt a piac, eltűnnek a kertkapuk mögött – a gyümölcsfák, a virághagymák és a csempészcigi. Végtelenül hosszú, csendes hétvége tör ki, az emberek a kerítés mögött kezdenek el babrálni. Itt aztán sokféle a kerítésfal: tégla, azbesztlap, fém, fa. Minden kapu mögött legalább egy kutya vonyít. Körbepáncélozott kis gazdaságok – akinek itt nincs átláthatatlan kerítése, jobb esetben bástyafala, ami mögé eldughatja az egész életét, na az azt jelenti, neki nem mehet túlságosan jól. Még az omladozó házak előtt, ahol látszik, hogy már jó régóta senki sem él, alaposan le van lakatolva a kapuzár, a kerítésben a lukak pedig jó mélyen be vannak tömködve. Minek védik vajon várfallal és bástyával a szegény kis udvaraikat, ahol lejárt szavatosságú ócskavas és fadarabok hevernek egymáson túlméretezett kupacokban? Az ilyen kérdésekre csak vállrándítás a válasz, vagy legföljebb egy ilyen mondat: hogy a cigányok el ne lopják.

Továbbtanulok: a séták, melyeket a semmittevés óráiban töltök el, valósággal felizgatnak. Kutyák nyitogatják keserű pofájukat, hallom a fogaikat csattogni. Mozgolódnak a függönyök, a kertkapuk résre nyílnak. Merre mész? A falu határában látom, ahogy az őrök lesben állnak, ha jön egy gyalogos, kirobbantanak és csapkodják a sarat: engedélyt. Papírokat. Engedély, engedély. Először azt hiszem, ez valami bogárnév. A csordultig telt vizesárokban békák dalolnak, madarak verik a nádast, koncert vontatott adagioban – jól passzol a végtelen tájképhez, amelyen láthatatlan határ húzódik végig, és aminek engesztelhetetlenségét csak lassan vagyok képes megtanulni.

Tavasz van, aki akar, mostantól dolgozhat. Közmunkában ároktisztítás, virágágyások kigyomlálása. Napszámosok a földekre. Battonya körül óriási földterületek vannak, mák, repce, kukorica, szója, az egykori téeszt ma egy nagyvállalat birtokolja. Reggelente poros sárgabuszok érkeznek és begyűjtik a munkásokat. Mások vállukon kapával, saját egykori földjükre vagy kertjükbe bicikliznek, melyet a parlamenti képviselő, Doktor K. vásárolt fel, közvetlen a rendszerváltás után, amikor mindenkinek azonnal kellet a lé. A gyorsan jött aprópénz hamar szétgurult, s ezek a figurák most Doktor K. szántóföldjét gyomlálják, aki persze hogy hálás érte, és jó kis politikai kapcsolatai révén télen ingyen karácsonyfát osztogat, nyáron pedig a régi téeszfazekakban pörköltet főz a focipályán.

Néhány új szóra is megtanít az izzó nyári meleg. Még soha életemben nem volt kertem, aztán egyszer csak olyan kifejezéseket használok magyarul, melyeket egyetlen másik nyelven sem ismertem. Kifejezéseket műszerekre, dolgokra, amiről városi embernek fogalma sincs, vetőmag és gaz és szutyok. De egyáltalán nincs szavam az égető, forró hőségre, a kőkemény nyári föld repedéseire, és arra a fehér, hatalmas fenekű, fiatal asszonyra, aki hetente egyszer részegen megy fel az utcánkon sovány szeretőjével, a sarki kocsmából vánszorog, és mindig ugyanannál a meggyfánál húzza le a bugyiját, és mindig ugyanoda hugyozik. Na, van má' ott valaki? kérdezi, és a kedvese válaszol, nem. Nincs.

Nincs a legeslegfontosabb szó, amit a januári hóesés és a hatalmas őszi avarégetés között tanulok meg, amikor már csontig leégetik a földet, és a pásztorok sovány árnyéka a lángok fényében pattog szét. A nincs a síkság legfontosabb kifejezője, a nélkülözők és a nincstelenek szava. Még soha életemben nem jártam olyan helyen, ahol mindent az határozott meg, ami nem volt. Az alföld nem egy kopár, széles horizontsáv, hanem üres lapostányér, mindent leettek róla, az éhezők tányérja, nincshegy, nincsfolyó, nincstenger, és az élet sem egy olyan-élet itt, hanem egy nem-olyan-élet, nincstelenélet. Néha meg olyannak tűnik ez a vidék, mint egy tölcséres trianonkráter a kollektív pszichében, itt lebzsel a folytonos bosszúság a territórium elvesztéséért, e majdnem száz éve húzódó fájdalom, magától csak úgy tényleg nem múlhat el. Mintha az alföldet délről indulva végigzabálta volna valaki, hogy ilyen üres lett.

Küszöbön a tél, mikor egy szikrázó hideg napon a zsidó temetőből egyszer csak a fák között megpillantom Arad mögött a hegyeket. "Mind a mienk volt", mondják Battonyán az emberek megvető keserűséggel, a magyarok mindenhol így beszélnek a románokról. A hegyeket nélkülöző szenvedés óriási, ennek ellenére a környékből senki egy tapodtat nem tesz a határon túlra, még azok sem, akiknek van autója, ezek az emberek igazából nem is akarnak hegyet. Románia sötét, fekete lyuk, pár kilométer távolságban Battonyától. Gyakori látogatásaimat Arad hatalmas, színes és hangos piacára mindig gyanús tekintetek kísérik.

Arad mögött a dombok hirtelen nőnek ki a földből. Ha a szélső hegygerincen állunk, és nyugatról pillantjuk meg a síkságot, egy nagymedence, amiből elfolyt a tenger. A dombvonulat enyhe emelkedésével, partvonalként szegélyezi körbe a lapos vidéket. Nyugatra, Magyarország felé, egyetlen kis bucka sem nő. Az égbolt teherként nehezedik a tájra, csak néhány dolgot lehet rajta felismerni, a többi széttört játék, ha túl sokáig bámuljuk, akkor pedig egyszerűen eltűnik a fényben.

A második télen Battonya süllyed a sárban. Tódor bácsi egy üveg pálinkát ajándékoz nekem, miután a járási székhelyre viszem őt kocsival. "Mi szerbek", mondja, "sehova sem tartozunk, legföljebb a Bánátba". Hát persze a Bánát is Magyarországhoz tartozott egykor, ma valahogy mégsem sír senki utána. A széttört és betömött ablakos házaknál, az utcám végében, köpködnek és szitkozódnak, néha veszekednek, állandóan megy a tévéjük, az ép ablaküvegek mögött pedig csokimikulások sorakoznak. A sár hatalmas csomókban tapad a csizmámhoz, és száradás után sötétszürke porrá foszlik. Koromfekete a föld, de az esőben csillog. Budapestre menekülök a sárból, hallgatni a gúnyos szavakat Battonyáról és az Alföldről. Még azok is szidják, akik így vagy úgy Gyoma és Makó környékéről származnak, csak hárítanak, a hely megvetés tárgya, semmiföldje. A kollektív ellenszenv ezzel a vidékkel szemben engem is megérint, így aztán szívesen térek vissza a határhoz, a jelen szélére, a történelem peremére, a világ folyásának perifériájára.

Végre eleget értek már magyarul ahhoz, hogy a régi történeteket követni tudjam. Az olyan régiekre gondolok, mint amikor még a mozi működött. Battonyán a mozi a szocialista építészet boldogító díszpéldánya. Nagy és nem túl stabil homlokzatának kialudt fényreklámja gesztusértékű, valódi reményt közvetít, itt nem csak a pénzre hajtottak. Talán a művelődés, egy színes, villogó, nemzetközi horizont, valami radikálisan más, mint amit Battonya csendes* utcáinak a végében láthatunk. Mindenesetre a remény beteljesedni látszott, az emberek moziba jártak, kedvenc filmjeik voltak, kedvenc helyük a hatalmas, sötét, most épp pókhálóval szőtt teremben, itt kivétel nélkül mindenkinek van legalább egy mozis története, és persze mindenki hiányolja a mozit – mint minden mást. 2006 nyarán újra üzemel a mozi. Józsi, a gépész előbújt varrógépjavító műhelyének sötétjéből, kézbe vette a törött orsókat, és a vetítőgépet is megjavította. Attila, az ezermester rendbe hozta a homlokzatot, megpucolta és lemázolta olyan fehérre, mint a vetítőfalat, és a magyar posta egyszer csak fémdobozokban meghozta a filmtekercseket. De aztán senki sem jön a moziba, hogy elfoglalja a kedvenc helyét, hogy megnézze a kedvenc filmjét, hogy emlékezzen a régi, szép időkre, amikor még minden jó volt. 2006 fülledt nyarán zivatarok vonulnak Battonyán, a kocsmákban izzadt és vizes ivócimborák tolakodnak, de moziba senki se megy. Egy férfi nap mint nap elbiciklizik az önkormányzatból a mozi előtt, és kikérdezi a programot. Aztán kiböki, ő egy négyórás, orosz filmet szeretne megnézni a szovjet csapatok felszabadításáról. A kérdésre, hogy miért nem jár moziba, csak megvonja a vállát. "Kinek van ma szüksége mozira?" Megtanulom hát ezt is: Battonya egy hosszú, vontatott film saját magáról, az esős napokon leheletnyi Tarr Bélával, egy film a vágy öncélúságáról, arról, ami éppen nincs meg.

Aztán mégis áldás borítja be az Alföldet: Románia belép az Unióba, a határon lazulnak a nyakkendők, a magyar határőrök megtanulják a román jónapotot, bună ziua. Románia kirobban a nyugati határnál, pénzt fröcsköl, ingatlanra és húsra költi. A hentesnél és az ügyvédnél huzamos sorban állás, a románok csapatostul törnek be, hogy a táskájukat vörös karajjal és kissé sápadt csirkecombokkal tömjék meg, na és persze azért, hogy magyar házakat vegyenek. A vörös és fehér Ronson márkájú cigarettát a román asszonyok hatalmas szatyrából ezúttal már ukránok árulják, az ügyvédirodában beállt a konjunktúra. Szép lassan megtelnek lakókkal az üres házak, a kapu előtt csillogó verdák parkolnak, rendszámuk Arad és Temesvár. Nincs több munka, csak sok pénz, több kocsma, sok virág a virágágyásban, és több nő, akik közmunkában palántáznak, locsolnak, gyomlálnak, ültetnek. Aki elad egy házat, megszépíti belőle a saját kertjét, és eltűnteti a koszt, rikító színekkel mázolja be a falat, és új, műanyag ablakkeretet rak be a régiek helyére, a kapufára pedig egy gipszelefántot állít.

Karácsonyra a polgármester ezúttal vibráló díszvilágítást ajándékoz a városnak, ötven méter magasra akasztják, a polgármesteri hivatal és a katolikus templom közé, abban a tudatban, hogy az égősor simán lepipálná* a budapesti Andrássy út lámpáit. Az ablakpárkányokon ezúttal jóval több csokimikulás sorol. Hogy végre uralkodni tudjon a hónap harmadik napján szociálissegélyért sorban álló lakosságon, az OTP sms-ben küld értesítőt a fizetésről, ám a kirajzás az automata előtt egyáltalán nem csökken, a veszekedések sem szűnnek, és az a keserű és szomorkás téli jelenet, mikor a nők spicces férjeiket szívesen beelőznék, amint a pénz a gépből kiperceg, még mindig ugyanúgy lezajlik. A fizetés napján alkonyatkor 2007 decemberében útban a boltba négy részeget számolok, a kerékpárjukkal együtt estek, és most tehetetlenül óbégatnak az út közepén, vagy csak szétfekszenek az árokban.

Negyedik éve vagyok Battonyán, elfáradtam, teljesen eluralkodott rajtam is az az érzés, hogy valami hiányzik, csak nem lehet megmondani pontosan, micsoda. Elbiciklizek néha az állomásra, leülök a verandára, látom, ahogy megérkezik a helyi járat, aztán elmegy. A kerékpárosok és a gyalogos határőrök is eltűntek, akik annakidején érkezésemkor fogadtak. Magyarország belépett a schengeni paradicsomba, és végre újra lenézheti Romániát. Hiába, nyugaton és északon Schengen barátai élnek, ott nincs szükség határokra. A rendőrség és a határőrség összefogott, együtt mozognak zöld autóikkal, nyüzsögnek a nem schengeni határon. Ezek az egymástól megkülönböztethetetlen őrök karöltve vonulnak ki az útszéli bozótba, és mindenkinek az autóját leintik, aki nem a rokonságukhoz tartozik. Kivéve a románok dübörgő terepjáróit, azokat nem képesek megállítani. Tízszeresére nőtt a balesetek száma az utóbbi két évben. A szomszédom rendőr, és ő bizton állítja, minden baleset mögött ezek a románok vannak. Csakhogy nemsokára az Alföld kedvenc szava is a válság lesz. Battonyán pedig már nem hallani annyi panaszt, hogy valami hiányzik, inkább arról szól a fáma, ami van: a románokról, akik megvették a házat, és akik valamiért nem vették meg a házat, akik dömperautóikkal gyalulják a lakosságot, tyúkot, kutyát és embert ölnek, és akiknek persze most szintén nincs egy fillérjük sem. Na és a cigányokról, akik mindig ott nyüzsögnek, ahol semmi keresnivalójuk.

Bezárt a mozi, a teremben pókhálók szövik a lassan múló időt. Tódor bácsi meghal agyvérzésben. Szomszédom, a rendőr a válság ellenére vesz egy új autót. Az egyik határőr megöli magát szolgálati fegyverével, mert megcsalta a szerelme. Terjed a pletyka, hogy Szegedet újra összekötik Battonyával vasúton. De az állomásfőnök csak legyint egyet: "Ja, persze, kinek kellene ma még egyáltalán egy vonat!"

Olykor még megbámulom a kopasz fák közül a látóhatárt és a víztornyot. Az éjszakákat végigugatják a kutyák. Az üresség egy hatalmas nagy teher. Lezárom a házamat, hátat fordítok Battonyának, Berlinbe megyek. Egész télen a látóhatár után sóvárgok, a keskeny fákat szeretném, amelyek a földek szélén sorakoznak, mintha egy gyerek rajzolta volna őket, csak hogy beállítson valamit az üres tájba. Berlinben tanulom meg a soron következő battonyai leckét: a távollét még nyomasztóbb a jelenlétnél. Néha felhívom Attilát, mert most ő vigyáz a házamra: "Mi újság?" "Semmi", válaszol. "A szokásos. Semmi."

Berlin, 2009. március

forrás : http://www.eurozine.com/articles/2009-09-01-kinsky-hu.html

Fordította: Kiss Noémi
A cikket küldte : Bene Tibor

2010. december 29., szerda

A bezárás réme fenyegeti a Mikes gimnáziumot - írja a BEOL

2010. december 29. 15:23 G. E. - K. E.
A battonyai képviselő-testület döntött: visszaadják a Mikes gimnáziumot a megyének. A város tíz éve vette vissza az intézményt, hogy megmentsék a megszűnéstől.

A battonyaiak közül többen attól félnek, a nagymúltú intézményt most is a bezárás réme fenyegeti. A megye átveszi a feladatot.

A Mikes gimnázium főépületében közel 100 éve, 1912-ben kezdődött az oktatás, itt nyert elhelyezést a polgári fiú iskola. Gimnáziumként az 1946. november 16-tól működik. A rendszerváltozás óta volt már fenntartója a megye, majd visszavette a város. A decemberi testületi ülésen a település vezetése 5:4 arányban úgy döntött, ismét átadják a feladatellátást a
megyének.

— Megtörtént önkormányzatunk pénzügyi átvilágítása, egy pénzintézet végeztette el. Többek között azt is megállapították, hogy „...az alapellátáson felül vállalt feladatok normatívánál magasabb szintű költségeit csak saját bevételből lehet fedezni. A nem kötelező feladatellátásból keletkező forráshiány kizáró feltétel az önhiki (önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések támogatása) rendszeréből — olvasta fel az átvilágítás végkövetkeztetését dr. Karsai József polgármester.
— Az elmúlt tíz évben közel félmilliárd forintot fordítottunk az intézményre, mert a normatíva összege alacsony volt — folytatta a polgármester, aki elhibázott döntésnek tartotta, hogy tíz éve visszavette a város a megyétől a gimnáziumot.

Mint mondta, az akkori bezárással kapcsolatos pánikhelyzet egy félreértés miatt alakult ki. Dr. Karsai József arról is beszélt, hogy ő is fájlalja a döntést, de a pénzügyi kényszer miatt még számos más nem kötelező feladat ellátását kell megszüntetniük.

— Fájlaljuk, de megértjük a helyzetet — mondta Molnár Mihályné, a gimnázium igazgatója.
— Reméljük, hogy a megye nem csak a feladatot veszi át, hanem megtartja az intézményt is. A Mikesbe közel 300 diák jár, 46 dolgozót foglalkoztatnak, közülük 33-an pedagógusok. A normatíva a munkabérekre elég. Az intézmény szerkezetátalakításba fogott. Elmozdultak a szakképzés és szakiskolai képzés irányába, ami összhangban van a szaktárca elképzeléseivel. Már ma is több olyan szakmát tanítanak, amelyek egyedülállóak a térségben.

A megye a feladatellátás módjáról később dönt
— December 23-án kaptuk meg a hivatalos értesítést, hogy Battonya önkormányzata a következő tanévtől nem vállalja a Mikes Kelemen középiskolában ellátott oktatás és kollégiumi feladatok, valamint az alapfokú művészetoktatásban a zenei tanszakok működtetését.

Az önkormányzati törvény ebben az esetben nem hagy mérlegelési lehetőséget, vagyis a megyei önkormányzatnak mindenképpen át kell vennie a feladatot. Az előkészítést, az egyeztetést megkezdtük, a feladatellátás módjáról Békés Megye Képviselő-testülete dönt majd – mondta el Czégény Gyula, a Békés Megyei Önkormányzati Hivatal Szakmai Felügyeleti Osztályának vezetője.
forrás :http://www.beol.hu/bekes/kozelet/a-bezaras-reme-fenyegeti-a-mikes-gimnaziumot-351806

Battonyánál jöttek be először az oroszok - mítosz, vagy valóság ?

...aki akkoriban itt volt, az biztos tudja erre a kérdésre a választ (én nem).

Találtam a neten egy 2010 januári cikket, mely szerint csak mítosz. Részlet a cikkből :
"...A múlt század második felében látszólag ugrásszerűen megnőtt az efféle mítoszok száma, holott valószínűleg csak arról van szó, hogy az idő még nem rostálta ki közülük a kérészéletűeket. Ezek egyike az, hogy „a felszabadító szovjet hadsereg” Battonyánál lépte át 1944-ben a magyar határt, de Murányi rámutat, a világháború történetével foglalkozók csak azért nem írhatták le az 1980-as években, hogy a „dicsőség” egy kisebb községé, Nagylaké, merthogy az akkori befolyásos külügyminiszter, Puja Frigyes Battonya szülötte volt. (Eltekintve attól az apróságtól, hogy akkortájt a határ már és még nem trianoni volt: a szovjet hadsereg elsőként, 1944. augusztus 27-én a székelyföldi Sósmezőt vette be.)..."
A teljes cikk itt olvasható : http://www.urbanlegends.hu/2010/01/battonya-es-mansfeld/
És főleg itt (csak ide regisztrálni is kell, és Battonyáról ott is csak ennyi van) : http://hvg.hu/hvgfriss/2010.01/201001_A_MAGYAR_MuLT_MAKACS_LEGENDAI_Velunk_elo_to

2010. december 28., kedd

Molnár Mihály lett a DECEMBER HÓNAP HELYI POLITIKUSA

SZERINTED KI A HÓNAP HELYI POLITIKUSA ?
- tettem fel a kérdést a csetboxosok javaslatára lassan 2 héttel ezelőtt. 1 hét volt a szavazásra, de Molnár Mihály már a kezdetektől átvette a vezetést, és győzött is végül, begyűjötte a szavazatok 45%-át, ezzel toronymagasan megelőzve a többieket.

Összesen 80-an szavaztak. Eredmények :

Boros Csaba: 11 (13%)

Dr. Karsai József: 9 (11%)

Komlódiné Vidiczki Magdolna: 5 (6%)

Korobán Éva: 2 (2%)

Kreszta Traján: 2 (2%)

Matuzik Istvánné: 5 (6%)

Marjai János: 5 (6%)

Molnár Mihály: 36 (45%)

Mudrity György: 5 (6%)

2010. december 27., hétfő

Megdézsmált tetemek - tizenegy szarvasmarha pusztult el az istállótűzben - írja cikkében Battonyáról a BEOL

2010. december 26. 15:24 k. e.
December 24-re virradóra tűz ütött ki Battonyán egy külterületi istállóban. Az épületben 11 kipányvázott szarvasmarha pusztult el.


Az elszabadult jószágok közül pedig további féltucatnyi múlt ki, köztük egy ló is. A tűzoltóság elsődleges véleménye szerint a gazdát körülfelül 5 millió forintos kár érte. A tűz okát szakértők bevonásával vizsgálják.

A Mezőkovácsházi Városi Tűzoltóságra szerdán 23 óra 55 perckor érkezett a riasztás, hogy lángol egy istálló Battonya határában. Mivel az építményt a napi utolsó fejés után nem őrizte senki, a tüzet akkor észlelték a battonyaiak, amikor már messzire látszódtak a lángok.

— A helyszínre vonultak a battonyai önkéntes tűzoltók, valamint Mezőkovácsházáról 3, Orosházáról 2, Makóról egy egység — tudtuk meg Cselényi Péter mezőkovácsházi tűzoltóparancsnoktól. A lánglovagoknak a vizes talaj miatt igen nagy nehézséget okozott a helyszín megközelítése.

A sár gyakorlatilag térdig ért, ezért ki kellett építeniük az oltáshoz szükséges rendszert. A vizet messziről tudták a helyszínre szállítani. Az épület áramtalanítása sem volt egyszerű, egy másik utcából volt lehetséges. A lánglovagoknak sikerült egy gázpalackot kimenekíteniük az épületből. Olyan helyen tárolta a gazda, ahová akkor még nem értek el a lángok.

— Egy 10x15 méteres istálló lángolt. A fala tégla volt, a tetőzete pala, ami alatt körülbelül 50 centiméter vastag kukoricaszár-borítással oldották meg a hőszigetelést — ismertette Cselényi Péter. Az épületben nagy mennyiségű zabszalma is volt.

Az istállóban 11 jászolhoz kötött szarvasmarha hullott el füstmérgezésben, 7 fejőstehén és 4 borjú. Azok a jószágok, amelyikeknek rosszul volt rögzítve a kötésük, vagy elégett a kötelük, kiszabadultak. Úgy tudjuk néhány nagytestű állat a Száraz-ér vizébe fulladt. Egy ló, a battonyaiak elmondása szerint, több mint egy napig vívta haláltusáját, mire kimúlt. A tetemek, informátorunk tájékoztatása alapján, másfél napig hevertek szerteszét, míg elszállították. A felázott talaj ezt is megnehezítette.
Cselényi Péter elmondta, a nehéz körülmények miatt a menés olyan sok időt vett igénybe, hogy a tűzoltóknak élelmet kellett biztosítaniuk munka közben. Egyelőre nem tudni, mi okozta a tüzet. A tűzoltóság és a rendőrség is szakértők bevonásával keresi az okot. Karácsony első napján újból riasztották a tűzoltókat ugyanahhoz a tanyához.
Azt is a közelben élőktől tudjuk, hogy az istállótűz másnapján voltak, akik az elpusztult állatok húsát megdézsmálták. Volt amelyiknek a hátsó combjait vitték el, egy másiknak pedig az oldalából kanyarítottak ki húst.
forrás : http://beol.hu/bekes/kek-hirek-bulvar/megdezsmalt-tetemek-tizenegy-szarvasmarha-pusztult-el-az-istallotuzben-351302

2010. december 26., vasárnap

Karácsonyi ünnepség a Battonyai Szent István Általános Iskolában

Hagyományainkhoz híven idén is megrendezésre került a karácsonyi ünnepség iskolánkban az utolsó tanítási napon. Műsorral készültek az 5/b osztály tanulói és az angol tagozat alsós, felsős tanulói. A gyerekek nagy szeretettel fogadták az ünnepi műsort.
Ezúton is kívánunk a város összes tanulójának, szüleiknek, és mindenkinek békés, boldog karácsonyt!
Komlódiné Vidiczki Magdolna












2010. december 25., szombat

"Deda Mraz" a szerb iskolásoknál - képriport :)

A december 17-e két dolog miatt is emlékezetes a szerb iskolásoknak. Amellett, hogy az volt a 2010-es és utolsó tanítási napja, a "télapóünnep" is aznap volt náluk, amire a gyerekek már hetek óta készülődtek.




















2010. december 23., csütörtök

Áldott karácsonyt Nektek !



Ady Endre:
Karácsony
1.


Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Forrás: Összes versei, Bp., 1967

2010. december 22., szerda

Címkék

"Fantázia" (3) 1567 (1) 1900 (1) 1922 (1) 1942 (1) 1944 (1) 1951 (1) 1971 (1) 1976 (1) 1980 (1) 1981 (1) 1986 (2) 1987 (1) 1989 (1) 1990 (1) 1992 (1) 1993 (1) 2000 (1) 2001 (2) 2002 (1) 2004 (1) 2005 (4) 2006 (1) 2007 (2) 2008 (8) 2009 (5) 2010 (132) 2011 (228) 2012 (131) 2013 (40) 2014 (1) 5 perc zene Évivel (13) A Battonyai Szerb Általános Iskoláért és Óvodáért Alapítvány (1) A hét zenéje (2) a hónap (battonyai) politikusa (1) A Zene Mindenkié Alapítvány (3) Adam's Comedy (6) Agropartner2011 (7) állás (5) Antal Péter (1) Arad (4) Aradi Filharmonikusok (1) átszervezés (1) autópálya (3) baba-mama (2) baleset (1) ballagás (1) Barabás Hunorné (1) Barátság SE (10) Battonya a médiákban (2) Battonya díszpolgárai (2) Battonya történelme (5) Battonya-Tompapusztai Löszpusztarét élővilága (1) Battonyai Amatőr Néptánccsoport (1) Battonyai Cigány Nemzetiségi Önkormányzat (5) Battonyai Hirdetések Ingyen (1) Battonyai Hírek (1) Battonyai Idősek Otthona és Gondozási Központ (1) Battonyai Játszótér és Gyermekekért Alapítvány (2) Battonyai Olvasókönyv (1) Battonyai Önkéntes Tűzoltó Egyesület ÖTE (1) Battonyai Református Egyházközség (1) battonyai rém (3) Battonyai TÁMASZ Közalapítvány (1) Battonyai Telekocsi (1) Battonyai Újság (2) Battonyai Városi Bíróság (1) Battonyai"TÁMASZ"Közalapítvány (1) Battonyaiak a battonyaiaknak (1) battonyaiak a TV-ben (10) Battonyaiak Klubja (1) battonyaiak külföldön (3) Battonyáról írták (2) Békés Megyei Hírlap (1) BékésWiki (1) Bene Tibor (1) BEOL (60) BEOL.Dancsó Aranka (1) Berkiné Girda Nikoletta (1) beruházás (2) Biblia (2) Bíró Eszter (1) Bognárné Németh Zsuzsa (1) Borombós Árpád (1) Boros Csaba (9) Boros Györgyné (1) Borsodi János (6) Borsodi Laci (9) Brenucz László (2) BTK (3) Bujáki Ádám (1) Bujáki Laura (2) Bulgária (1) bűncselekmény (13) Choral kamarakórus (1) cigány (2) ciki (1) címzetes főjegyző (1) civil szervezet (13) Creativus Studió (4) Cukorgyár (1) Családsegítő Szolgálat (6) Csathó András János (3) Csathó Éva (1) cserépkályha (1) csetbox (3) Debera Zoltán (1) Deli Csaba (4) Délmagyar.hu cikke (2) demográfia (1) Deszk (1) devizahitelesek (1) Dohánybeváltó (1) dolgozat (3) Dombegyház (1) Dózsa Zrt (1) dr Bajnay Edit (1) Dr Karsai József (31) Dr Kuli András (1) Dr Németh Ferenc (1) Dr. Czuth László (1) Dr. Kiss-Rigó László (3) Dr. Schmidt Gábor (5) Dr. Varga Gabriella (1) Dr.Jaksity Iván (1) dr.Palkó Lajosné (5) egészség (7) egy kis nosztalgia (9) Egyenlő Bánásmód Hatóság (1) együttműködés (1) élménybeszámoló (1) elveszett-megtalált (1) emlékmű (2) Energiapark (4) Erdei Mária (1) érettségi (1) Esélyek Háza (1) Esther Kinsky (1) ESZESZ (23) EU (1) Fábián Gábor (1) facebook (1) Fantázia Sport és Kultúra Egyesület (1) Farka Lőrinc (1) fejlődés (1) felhívás (1) fényképek (40) FLP (1) foci (1) fogathajtás (1) föld (1) földikutya (1) földprogram (1) fűtés (1) Gál György (1) Gáspár Tamás (3) gasztronómia (1) gazdaság (1) gáztámogatás (1) Gödrösöki Sporthorgász Egyesület (5) Grestyák Tímea (1) Gulácsi Viktor (2) Guth Klára (3) Gyászhír (1) Gyenes Ekbauer Stanislava (4) Gyerekház (16) gyermekétkeztetés (1) gyermekorvos (3) Gyula21 (2) Halász Istvánné (1) Harangvirág Nyugdíjasklub (5) helytörténet (3) HÍR24 (1) HÍR6 (1) Hit Gyülekezete Battonya (2) Holló László (1) Hollók és Mesterek (1) Horváth Imre (1) Horváth Sándorné (3) hozzászólás (1) HVG (1) időjárás (11) intézményvezető (1) iskolák (4) iskolaotthon (1) ivóvíz (1) iwiw (1) JAMKAMI (14) játék (2) játszótér (4) jó cselekedet (1) jó helyen élünk - miért is ? (3) jótékonyság (3) jótékonysági bál (9) József Attila Művelődési Központ és Alapfokú Művészeti Iskola (16) Juhász Árpád (1) július (2) Kamasztanya (1) karácsony (12) katasztrófa (5) KEC (4) képeslap Battonyáról (1) képeslapküldő battonyai fényképekkel (1) képviselő-testület (2) kiállítás (1) kiránduás (1) kirándulás (12) Kisdombegyház (1) kisebbségi önkormányzat (2) kistérség (1) Klivényi Lajos (1) klub daganatos betegeknek (1) Kocsis Nándor (1) Kollár Iván (1) Koma Máté (1) Komlódiné Vidiczki Magdolna (2) koncert (11) Kopcsák Lilla (1) Korobán Éva (10) Kovács Anna Brigitta (2) Kovács Erika (1) költő (1) költségvetés (1) könyv Battonyáról (4) könyvbemutató (4) Könyvtár (30) kőolaj (1) környezet (1) környezetvédelem (1) közérdekű munka (1) közigazgatás (1) közlekedés (5) közlemény (1) közmunka (2) közmű (1) közoktatási megállapodás (1) közoktatási mérések eredményei (1) közvélemény kutatás (14) Krcsméri Tibor (1) Kreszta Anita (1) Kreszta Beatrix (1) Kreszta Traján (10) Kukla kinga (1) kultúra (7) KultúrPart (1) kunhalmok (1) kutya (2) Kutyamenhely (1) látnivalók (1) látnivalók Battonyán (1) Lázár György (1) Lázár János (1) légifotók battonyáról (1) London (1) Lovász Mihály (1) Lökösháza (1) Lőrincz Attila (1) Lukács László (1) Magdu Lucian Román Általános Iskola és Óvoda (20) Magyardombegyház (1) május (5) Mákos Árpád (8) Mákos Attila (1) Marjai János (1) Marosán György (1) Marosán István (1) Máté Mihály (2) mazsorett (5) média (2) Megasztár (7) Meghívó (21) megjegyzés (1) Megyesi Éva (2) Ménesi György (1) Mezei Nikolett (2) mezőgazdaság (8) Mezőhegyes (5) Mikes Kelemen Gimnázium (19) Minden gyermek lakjon jól Alapítvány (1) Mit mond a Biblia? (2) Módi József (1) Mohácsy Nikoletta (1) Molnár C. Pál (2) Molnár Kornélia Zongoraverseny (1) Molnár Mihály (1) Mond Boglárka (1) Mong János (1) Mós Edina (1) Mós Máté (1) Motyovszkiné Kovács Erika (1) Mudrity György (1) Mudrity Iván (1) Mudrity Ivánné (2) Mutasd Magad Dél-Békés (1) művelődés (4) művészet (16) Művészeti Iskola (12) Nagy Csaba (1) Nagy Györgyné (1) Nagy István (2) nagycsaládosok (2) Napközikonyha (1) Németh Jánosné (1) Németh Martin (1) Németh Szabolcs (1) Németország (1) nemzetiségek (11) Netnyúz (4) Nevelőotthon (1) Nikola Tesla Gimnázium (1) Norvégia (1) nyaralás (2) Nyáriné Kovács Tímea (3) nyelvtanulás (1) Nyugat Jelen (1) nyugdíjpénztár (1) oktatás (7) Oláh Péter (1) olimpia (2) Olteanu Júlia (2) óraállítás (1) orvosi ügyelet (2) Ossian (1) óvodák (1) önhiki (5) önkormányzat (4) önkormányzati képviselő (3) őszi szünet (1) összefogás (3) Összevont Napköziotthonos Óvodák és Bölcsőde (10) Ötvös Gyula (4) Ötvösné Oláh Szilvi (6) Pálinkó Gábor (1) pályázat (23) Pasek Ella (1) Pécska (17) Pécska-Battonya közös honlap (4) Pedagógus Szakszervezet (1) Peti73 (1) petíció (12) Podina Iván (1) polgármester (6) Polgármesteri Hivatal (3) politika (5) Poós Zoltán (6) Posta (1) PTC (1) Puja Frigyes (1) Putnoki Klára (Guth Klára) (1) Rádai Roland (4) rádióadás (2) recept (2) régen történt (7) régi fényképek (1) regisztáció (1) Retyezát (1) Roczkovné Kotroczó Ágnes (1) Római Katolikus Egyházközség (5) román (5) Román Templom (2) Románia (2) románok (7) sakk (2) Sakkegyesület (2) Schmidt Ágnes (1) Simon Sándor (1) Simonicsné Kóródi Judit (4) Simonka György (3) Soós Zsolt (1) SOS Gyerekfalu (7) sport (21) Sportbüfé (1) Srpski ekran (2) statisztika (1) Stefan Muresan (1) strand (2) SUFERINI (3) Sutya Ágnes (1) Sutya Miklós (2) Sutya Miklósné (4) Szabadai Györgyné (1) Szabó Palika (2) Szabó Zsuzsanna (1) szalagavató (2) Számíthatsz Ránk Egyesület (7) Széchenyi Terv (1) Szegedi Vadaspark (1) szegénység (22) személyi jövedelemadó 1% (3) szemét (1) Szenesné Gyarmati Andrea (1) Szent István Általános Iskola (29) SZÉP Nap (2) Szerb Iskola (32) Szerb Óvoda (17) szerbek (24) Szilágyi Emese (1) színház (2) színjátszó csoport (1) Szoboszlai Ferenc (1) szólásszabadság (1) Sztanojev Ivánné (2) Sztanojev Szvetiszláv (1) Szutor lászlóné (6) születésnap (3) szülinap (1) szülők (4) tábor (6) taekwon-do (10) Takács Dezső (4) Takács Dezsőné (1) Talita Baqlah (1) Tamburica (1) TÁMOP (2) tanév rendje (2) tanfolyam (3) Tanoda (2) tavaszi szünet (1) tehetségkutató (1) tekepálya (1) tél (1) téli időszámítás (1) téli szünet (1) temoplmok Battonyán (1) Terék Gyula (1) Terékné Megyesi Éva (7) térkép (1) testületi ülés (7) testvérváros (14) teszt (1) Tikos Péter (2) Tompapuszta (1) tompapusztai tölgyfa (2) Torma Tamásné (1) Tóth Balázs (1) Tóth Lajos (4) továbbtanulás (1) tuba (1) turizmus (1) tüntetés (1) tűzeset (2) tűzoltó (1) új (1) Új Alapokon Békés Megyéért Battonyáért Közhasznú Egyesület (13) úszótanfolyam (1) utak (1) Vajgel Zita (1) választás (18) vallások (1) Varga Imre (1) Varga Zsuzsanna (1) Városi Művelődési Központ és Könyvtár (11) Városnap (4) Venter Miklós (3) véradás (1) vers Battonyáról (3) versenyeredmények (4) vicces de igaz (1) videó (16) Vígh Antal (1) vihar (5) Vitalap.hu (1) vonat (1) zene (24) Zomborácz Zita (1)