Nefelejcs klub – Takács Dezsővel új könyvéről beszélgettünk

A napokban kerül ki a nyomdából Takács Dezső második könyve, melynek a Nefelejcs klub címet adta. A könyv bemutatója szeptember 28-án pénteken délután 17:30-kor lesz a könyvtárban.

Takács Dezső 1983-2006 között volt Battonya tanácselnöke, majd polgármestere. Vele beszélgettem :

-          Elmondaná milyen indíttatásból született az új könyve?

-          Még egy éve sincs, hogy előző könyvem bemutatóján Fejes István felvetette, meg kellene írnom Battonya szociográfiáját.  Bár ismerem a települést, az itt élő embereket - hisz 23 évet dolgoztam a közigazgatásban -, de egy teljeskörű szociográfiához szélesebb előtanulmányokat kellett volna folytatnom, így erre a feladatra nem vállalkozhattam. Írtam inkább ehelyett egy igazi szépirodalmi művet, amiről az olvasó eldöntheti majd, hogy szociográfia-e vagy sem. Nem biztos, hogy az, bár arról szól, hogy a könyv szereplői hogyan élték meg, hogyan éltük meg a rendszerváltást, a rendszer változását és az azt követő első húsz évet. Mi lett belőlünk, hogyan változtunk meg, hogyan próbáltunk felszínen maradni, hogyan próbáltunk megélni és mindezekre milyen variációk, milyen kiutak születtek az emberek próbálkozásai révén.

-          Kiről, miről szól az új regény ?

-          Rólunk szól,  rólunk akik az előző rendszerben, a szocializmusban születtünk és szocializálódtunk. Arról, hogy az a társadalom magának nevelt bennünket, a létezéshez, boldoguláshoz, előrehaladáshoz alkalmazkodnunk kellett hozzá, meg kellett felelnünk az elvárásainak. Azután egyszercsak a rendszerváltozáskor mindez kicsúszott a lábunk alól. Megváltozott a társadalmi rend, megváltozott a gazdaság, minden megváltozott és emiatt sokunkról kiderült, hogy fölöslegesek vagyunk, hogy az a tudás, aminek birtokosai vagyunk, az nem kell. A munkanélküliség, amit korábban teljesen idegen volt számunkra, amit csak a könyvekből és a filmekből ismertünk 1991-ben megjelent nálunk is. Nagyon sok ember vesztette el az egzisztenciáját. Az emberek egy része először nem hitte el, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy nincs biztosítva a megélhetése. Ezt egyrészt fel kellett dolgozniuk valamilyen módon érzelmileg, másrészt megváltozott az egész értékrend, megváltoztak a társadalmi normák, új társadalmi normák keletkeztek, aminek most meg kellett újra felelni, és ez nem mindenkinek sikerült. Ezen túlmenően ugye mindannyiunknak volt saját kialakult világnézetünk. Ki-ki a maga egyéni sajátosságaiból és világnézetéből kiindulva bár különböző mértékben, de egyaránt szembesült azzal, hogy világnézetéről kiderült: itt-ott hibás és változtatni kell rajta. Így egyfajta szemléletváltást is el kellett szenvedniük az embereknek ami talán még nehezebb volt mint az egzisztenciális problémákat megoldani. Összességében ezeket a kérdéseket feszegeti ez a regény.

-           

-          Miért éppen Nefelejcs klub lett a címe?

-         A történet főleg a Nefelejcs klubban játszódik, amely, működését illetően kicsit hasonlít a terápiás csoportfoglalkozásokhoz. A cselekmény fő szála két magányos emberről szól, akik a rendszerváltozás kapcsán nehéz helyzetbe kerültek, a felszínen maradásért küzdenek és közben egymásra találnak. Miután mindketten ebben a Nefelejcs klubban is megfordulnak, a regényben más emberek is megszólalnak a klubból, a foglakozások alkalmával odamennek a „pályázaton nyert plexi szószékhez” és beszélnek magukról, vagy a mesélő mesél esetleg az író ír róluk. Ugyanabban a rendszerben, nagyon különböző, egymástól nagyon eltérő sorsokkal lehet találkozni.

-          A szereplők valós, vagy kitalált  személyek?

-          A figurák, karakterek nem tisztán jelennek meg a könyvben, nem lehet senkire ráismerni, valódi nevek nem szerepelnek benne. Amiről írok az a dolog a Dél-Alföldi régióra jellemző, úgy ahogy én látom, nincsenek benne valódi helynevek sem, az olvasó ráismerhet akár Battonyára, akár Mezőhegyesre, Csanádpalotára, Mórahalomra, Bácsalmásra, vagy akár a saját lakóhelyére is, éppen azért mert ez a jelenség általános. A felszínen maradás módozatairól szól, akár arról is, hogy valaki az életben maradása érdekében a szürke- vagy a fekete gazdaságba kényszerült. Ezeket is le kellett írnom, mert ez a valósághoz tartozott és az, hogy mennyire leleményes maga „a dél-alföldi ember”, az csak akkor derül ki, ha ezt egyazegyben leírom.

-          … vagyis azért mégis a valóságból merített, valódi életekről, sorsokról írt. Honnan az anyag, honnan az ihlet ?

-          Nagyon sok emberrel találkoztam, beszélgettem, hisz  munkám olyan volt, hogy, az évek folyamán sokan bejöttek hozzám mesélni, beszélgetni, ismertem őket, tudtam róluk. Amikor elhatároztam, hogy könyvet írok a témában, kerestem azokat az embereket, akikről tudtam, hogy átélték ezeket a dolgokat és valamilyen módon megküzdöttek vele. Mert akik nem küzdöttek meg vele, nem tudták feldolgozni azokkal már nem lehetett beszélni, mert belehaltak. Szó szerint belehaltak, hiszen vagy agyon itták magukat, vagy a hatalmas pszichés nyomás hatására valamilyen betegség támadta meg őket és abba. Körülbelül húsz embert kerestem meg, velük beszélgettem. Ezekből a célzott beszélgetésekből, összegyűjtött tapasztalatokból született ez a könyv.  Persze a figurákat igyekeztem megváltoztatni. A férfi főhős karakterében legalább 4 ember személyiségjegyei vannak ötvözve . A pár másik tagja a hölgy pedig teljesen kitalált figura. A szereplők nem csak az életüket mesélik el, hanem miután megnyíltak elmondják a véleményüket erről az egészről, arról, hogy ők hogyan látják, a rendszerváltozást és az azt követő évek történéseit napjainkig. Amikor mindenki kibeszélte magát a regénybeli klubvezető vált és olyan embereket hív meg a foglalkozásokra akik valamilyen módon kilábaltak ebből a helyzetből, és pozitív példaként állíthatók a többiek számára. A cselekmény hol a valóságban hol az álmok mezején játszódik, olykor lírai, sejtelmes, időnként egy-egy helyzetre azt sugallja, hogy nincs is megoldás a valóságból való kilábalásra, csak a hit és a csodák segíthetnek.

 

-          Első hallásra nagyon érdekesnek tűnik… hány példányban jelenik meg? Hallhatnánk egy keveset a technikai részletekről is?

A 400 példányban megjelenő, 220 oldalas könyvben egy regény van. Illusztrációként négy grafika is található a benne, melyeket a borítóval együtt fiam Takács Gergely készített. A tördelőszerkesztője és  korrektora Pápay Aranka volt, aki amellett, hogy maga is író a Héttorony prózai szerkesztője. Ő írta a könyv végére az ajánlót is :

„A sorsfordító idők vesztesei mindig a csapásokat átélt, újra és újra talpra állni képes kisemberek. Az ő vallomásaik mögül finom lírai hangon küldi üzenetét e szokatlan hangulatú naplóregényével Takács Dezső: A rögös út is vezethet sikerhez, az álmok valóra válhatnak, ha hinni tudunk a hétköznapi csodákban, és nem álmodunk túl nagyot.

Burkoltan figyelmeztet; a kudarcokat felejteni nem szabad, mert mindegyik tanulsággal gazdagította, túlélővé, találékonnyá, erősebbé, tette ezt az élni akaró nemzedéket.

A könyörtelen valóságból a természet csodáin, és a jelképes átjárón át vezeti olvasóit, a lelkeket gyógyító értékekig, a reményt adó hit, a szépséges zene és költészet világába.  „

-          Jól tudom, hogy magánkiadásban jelenik meg a könyv?

-          Igen, a megjelentetéshez több okból a magánkiadást választottuk, bár egy hátránya annak is van, hisz ekkor a terjesztést is magunknak kell megoldanunk. Hasonlóan az előző könyvhöz a mostani is kapható lesz a helyi Könyvtárban, a Fő utcai Ékszer és Ajándékboltban és a „Nefelejcs” Virág és Ajándék boltban is. Vidéken élő érdeklődőknek pedig postán küldjük el majd, megrendelni emailen (levedia@gmail..com ) és telefonon ( +36-70/338-5139 ) egyaránt lehetséges.

-          Köszönöm a beszélgetést, sok elégedett olvasót kívánok!

                               Ötvösné Oláh Szilvi