Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, Magyarországon, Mezőhegyesen, volt egyszer egy szegény asztalos és a felesége. Született két gyermekük. A nagyobbik lányka volt (1965-ben látta meg a napvilágot), a kisebbik pedig fiúcska. Az asztalos sokat remélt ettől a leánytól, kitanítatta és útnak engedte.
Elindult az óvónéni , ment, mendegélt és elérkezett Battonyára. Befogadták, megbecsülték az óvodában és ezért cserébe Ő embersége és tudása legjavát adva nevelte a gyermekeket. Közben tanult, csak tanult és szerzett három diplomát, szülei és gyermeke, Mónika büszkeségére.
Egyszer aztán elhívták az óvó nénit dolgozni a nagy házba, a Polgármesteri Hivatalba. Mivel ekkor még egyedül nevelte lányát, elfogadta az állást. A hivatalban is gyermekekkel foglalkozott, de főleg azok szüleivel. Ezek az emberek igen szegények voltak. Próbált nekik lehetőségeihez mérten segíteni. Találkozott itt rossz emberekkel is, akiknek gonoszságát óvónői lelke nehezen emésztette meg. Figyelmeztették:” Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál!”. De Ő akkor is mosolygott.
Egyszer a Városnapon találkozott a királyfival. Született egy lányuk, Lilla.
Mikor aztán a hivatalban kitelt az ideje, továbbindult. A párjával virágboltot nyitottak (Battonya, Fő u. 57. szám alatt) és virágot termesztenek. ( Mindegy, hogy az piros vagy narancssárga.) „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet!”- mondják. Egész nap csak futott ide, rohant oda – Trabantjával -, mikor rájött, hogy többet szeretne tenni a körülötte élő emberekért. Ekkor elhatározta, elindul a helyhatósági választásokon, képviselőjelöltként.
Az utolsókból lesznek az elsők????. – gondolta magában. Itt a vége, fuss el véle??????. Aki nem hiszi, járjon utána, tegyen érte, az X-et rakja a névsor végére!
Zomborácz Zita
Igaz a mese Zita rólad !!! én is megerősítem nagyszerűen helytálltál,mint óvónő..szerettünk.Most jön a mese folytatása ,ha beválasztanak a megméretéshez van bátorságod sok síkert hozzá.....Éva
VálaszTörlés