Dr. Czuth László : Battonya (Battonyáról elszármazottak éneke)

Ahol ősidők óta él emberek csoportja,

Ahol Attila sírját a Maros vize mosta,

Ahol a mongol, majd a török a falut kifosztotta,

Ahol a település neve egykor volt Bothongya,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a Szárazér a Maros vizét hozza, 

És a Gödrösök a házak falát adta,

Hol a búzamező kalászait ringatja,

És a föld olajat, gázt rejt nyomokban,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol magyar, szerb, román egymás kezét fogja,

S hat templom hét tornya az eget „ostromolja”,

Hol hajdan tanyák sora a tájat átrajzolta,

És a búzát a nép öt szélmalomba hordta,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a vidéket a nagybirtokrendszer uralta,

És sok ezer ember volt annak kárvallottja,

S hol a szegények a több bérért harcoltak,

Ott a csendőrsortűz hangjukat elnyomta,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol sok névtelen hős az életét áldozta,

És a szorgos nép a szebb jövőt álmodta,

Hol az álmokat Trianon elmosta,

És a nyári zápor a határkövet mossa,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a felszabadulás a változást is hozta,

A magántulajdont a kollektív váltotta,

Hol a „szülővárost” ezrek hagyták ottan,

Hol Mikes a gimnázium névadója,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a téli fagy a rögöt elporlasztja,

S a tavasz a rétet virágba borítja,

Hol a nyár a kalászt bearanyozza,

S az őszi szél a levelet elhordja,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hová visszajáró vendég a fecske, s a gólya,

S a füves puszták kék egét rétihéja uralja,

Hol fogoly, fácán, fürj költ a sűrű bozótban,  

S a községi nagyerdő a vadnyulak otthona,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a szél egykor a nyárfasort fodrozta,

És az utcák egymást keresztezik, sorban,

Hol a tűzoltótoronyból végtelen a róna,

És az időt mutatja nyolc toronyóra,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol kunhalmok utalnak a régmúlt korra,

És az utakat övezte az eperfák sora,

Hol a téglagyár már nem termelhet soha,

És a gyermekfalu az árvák otthona,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hová hajdanán „befutott a gyorsvonat”,

Hol nem dudálhat többé már a kisvonat,

Hol Szent István nevét viseli az iskola,

S a kéttornyú templom a város szimbóluma,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol József Attila is megfordult a tájon,

És márványtábla őrzi emlékét a házon,

Hol motorvonat járt át Pécskára, Aradra,

S felszedett sínpálya a régmúltat „siratja”,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol egykor a paraszt saját földjét szántotta,

Majd lett TSZ, mely a lovakat traktorra váltotta,

S mikorra a nép a sorsát „elfogadta” volna,

Jött a rendszerváltás milliónyi gonddal,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a „kéttornyú” a régió legszebb temploma,

S a harang zúgása a hívők ékes hívószava,

Hol a volt kollégium ma Molnár C. Pál galéria,

Mely sok festmény és grafika méltó otthona,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hová egykoron „hozott a gólya”,

Hol édesanyám a kezemet fogta,

Hol írni, olvasni is megtanultam,

S naphosszat játszottunk fáradhatatlan,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Ahol megszülettek a gyermekkori álmok,

Ahová mindig is vissza-visszavágyom,

Ahol a hosszú utcákat újra végigjárom,

S ahol mindig találok ismerőst, barátot,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen a Viharsarokban.

Hol a közelmúlt sem maradt nyomtalan,

Épült víz-, gázvezeték, mozi, bank és iskola,

Új házak, utak, panzió, fürdő és uszoda,

Kenyérgyár, sportpálya és idősek otthona,

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Ahol a rendszerváltás a reményt sugallta,

Ahol a demokráciát a nép még csak tanulja,

Ahol ma még keserves sok-sok ember sorsa,

De a szebb jövőt az ifjúság bízvást elhozza!

Az szülővárosom, Battonya ottan,

Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Tiszafüred, 2009. december 13.