5 perc zene Évivel - 2011 június - valamint egy kis intézmény óriási harca

Kedves zeneszerető barátaimnak

Még mielőtt elkezdeném a június havi zeneszerzőkről írott beszámolóm bemutatását, először is KÖSZÖNETET szeretnék mondani minden igaz battonyai és nem csak, EMBERNEK, aki velünk együtt harcolt a zeneiskola megmaradásáért.
Ez nagyjából meg is történt,( noha sokan azért vigyáztak arra, hogy maga Battonya városa nehogy már büszkélkedjen a saját művészeti iskolájával ).Azért mondom nagyjából, mert az intézményt átvette a Mezőhegyesi Önkormányzat, és ez most egy ideig így fog működni. Egyeztetésre még nem került sor, ez majd jövő héten történik, és majd akkor eldől úgy igazából, hogy ki marad és ki megy, és tulajdonképpen milyen feltételek mellett maradhatott meg a Művészeti Iskola. Majd látjuk. Én majd mindenesetre be fogok számolni a dolgok kimeneteléről. Ami viszont csodálatos, az az, hogy mekkora összefogó erővel bírtak a Művészeti Iskola összes gyermek szülei, mert hiszen a szülők harcoltak mindvégig. Harcoltak minden vonalban, és nem hagyták magukat, és ezért HÁLA és DICSÉRET nekik. Dolgoztak, jöttek, mentek, telefonáltak, tárgyaltak, gyűléseken vettek részt, szóval megtettek mindent amit csak lehetett. Volt ott az elején egy kis makacs, konok, de megbízható és nagyon kitartó zongora tanár aki elindította ezt az egészet, aztán meg már minden ment magától. CSODÁLATOSAK voltatok kedves szülők, és ezt folytassátok csak így tovább, hiszen egész Magyarország tudomására jutott eme kis Intézmény óriási harca, és ennél több nem is kell, ahhoz, hogy az ember beírja magát a történelembe. És nem csak Magyarország, mert a szomszédos országok is már tudták, hogy mi történik itt. Sőt, volt olyan volt kollégám, aki Norvégiában lakik, és felajánlotta az anyagi segítséget.
Nos, csodálatosak Isten útjai, és nem is annyira kifürkészhetetlenek. Mert, ha az ember a szívében néz, akkor pontosan látja és tudja, hogy mit kell lépnie, melyik úton kell haladnia.
Hát, ez most itt Battonyán, az Úr 2011-ig évében megtörtént. Igenis, a battonyai szülők bevonultak a történelembe. Ha testszik, ha nem, ezen itt már semmit sem lehet rondítani. Ez így történt, és megtörtént, és kész. Most már csak továbbra is bizonyítanunk kell ország-világ előtt, mert rajtunk a világ szeme továbbra is. Nem fekhetünk le a fülünkre, és babérjainkra. Nem, a munka folytatódik, sőt, most már még erőteljesebben, és remélem, no hiszen, nem is remélem, hanem biztos vagyok benne, hogy csodás évek várnak majd ránk. Így együtt. A gyermekek, a szülők, a tanárok, a Jó Isten, és a Művészetek.
Hát ez volna a bevezetés. És most akkor induljon a júniusi beszámoló. Na meg a júniusi "zenész pletyka".

Kezdeném Tomasso Albinonival, aki Velencében született 1671 június 8-án. Az olaszoknak általában nincs nehéz életük, mert hát ott szinte mindig süt a nap, és mindenki vidám és énekel, így tehát Albinoni is boldogan született és élt és halt. Mert hiszen nagyon gazdag családban született bele, és eleinte nem is kellett neki sokat vergődnie, mert nem a zene szerzésből élt, hanem a szülői örökségből. Megnősült tisztességesen, egy nagyon szép nőt, Margherita Raimondi szoprán énekesnőt vette nőül, és éldegéltek boldogan. Az Albinoni családnak 6 gyermeke született, de nem mindegyik maradt meg, és mint minden szép történet, egyszer ennek is vége lett. Mert a Margherita asszony sajnos korán elhunyt, és bizony az Albinoni vagyon is elfogyott, tehát Tomasso eljutott odáig, hogy bizony éhbérért is kellet neki komponálnia. De hát, ő ezt, jó katolikus lévén, tudomásul vette, és írta, írta rendületlenül a szebbnél szebb zenéket. Ő lett a vígopera megteremtője a Pimpione című operájával, és az ő nevéhez fűződnek a szóló hangszeres koncertek is. Különösen a hegedű koncertekről van itt szó, mert Tomasso nagyon szépen hegedült. Is, mert nagyon szépen orgonált is.
Albinoni egyik legismertebb műve a híres Adagio ( ezt jó magam is kísértem a Battonyai katolikus templomban, egyik koncertem alkalmával- Ardelean Corina fuvola művész barátnőm fuvolán játszotta ezt a híres művet-.) Tehát ennyit Tomasso Albinoni zeneszerzőről, aki csodálatosan szép zenét hagyott hátra a jövő nemzedékének.

Második zeneszerzőnk, egy orosz úriember, Mihail Ivanovics GLINKA, aki 1804 június 1-én született.
Ő is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen nagyon gazdag orosz családban született. Szép, nagy birtokon éltek és a kis Mihail már gyermekkorában találkozott a parasztok énekeivel. Na meg a szél zenéjével, valamint a nap ragyogásával, és ez élete végéig nagy befolyással volt rá, és természetesen zenéjére. Hiszen zenéje a tipikus orosz sztyeppék zenéje, ahol mormol a szél, és csicseregnek a madarak, és hullámzik a fű, és csordogál egy kis patak.
No, de elkalandoztam. Ez azért van, mert nemrégen hallhattam ÉLŐBEN a Moszkvai filharmonikusokat, akik vendégszerepeltek Aradon, és teljesen ámulatba ejtettek. Csodálatosan muzsikáltak!!!. És igazi orosz zenét hallhattunk, Csajkovszkit és Rahmaninovot. Nos, tehát, vissza Glinka mesterhez. A kis Mihailt már gyermek korban tanították zenére, meg nyelvekre, meg mindenre ami csak kellet egy szép köztisztviselői pályához, mert hiszen édesapja, aki nyugdíjazott katonatiszt volt erre a pályára szánta fiát. Mihailt nagymamája nevelte sokáig, nem egészen 11 éves koráig, és még a széltől is óvta, annyira szerette a fiúcskát. De nagymama meghalt, és a gyermek neveltetését rábízták egy nagybátyára, aki a szomszédos birtokon lakott. Hogy miért nem édesanyja nevelte Mihailt? Hát, itt vannak mindenféle pletykák arról, hogy az édesanyja beteg volt, meg, hogy betegre itta magát, de hát igazán ki is tudhatja ezeket a dolgokat? Meg az édesapja sem volt egy igazán otthon ülő egyéniség, és sokat hagyta magára feleségét, mert hát sokat járt Szentpétárvarra. Ott állítólag voltak mindenféle nő ügyei , így hát nem csoda ha az otthon maradt feleség belebetegedett a férjecske viselt dolgaiba.
No de hiszen melyik jó házba nem fordulnak elő manapság is ilyen dolgok???!!!
A lényeg az, hogy azon a bizonyos szomszéd birtokon ahová a kis Mihail elkerült, igazi képzett zenekar működött , és igazi klasszikus zenét adtak elő. Mozartot, Haydnt, Beethovent. A nagy klasszikusokat. Tehát itt találkozott Glinka az igazi komoly zenével, és már akkor elkezdett kisebb műveket komponálni.
Miután Szentpétervári tanulmányait befejezte, édesapja egy nagyon kellemes és igen csak jól jövedelmező külügyminisztériumi állást szerzett neki, és elkezdődött Glinka éjszakai élete. Sok barát, sok vodka, sok nők és sok-sok zene.Csodálatos koncertek, előadások, mert hiszen az oroszok mindig kimagaslóan jó zenészek voltak. De ez nem sokáig mehetett így, mert bizony Glinka kicsit megroppant ebbe az éjszakai életbe, és orvosa tanácsára elhagyta Oroszországot, és Itáliába vette útját. Bécsben találkozott Liszt Ferenccel, akinek zenéjébe és előadás módjába teljesen beleszeretett. Glinka nagyon csodálta Lisztet és a magyar zenét is. Itt Bécsben beleszeretett egy opera énekesnőbe, és már úgy voltak, hogy frigyre lépnek, de édesapja halál hírére haza kellett utaznia Oroszországban. És nem vette el feleségül a bécsi énekesnőt.
Hanem letelepedett Szentpétervárott, és édesanyját pátyolgatta, aki beteg volt. Meg is nősült, egy orosz nőt vett el feleségül, de úgy látszik a házasság nem volt Glinka erőssége, mert nem sokáig volt nős. Hamar elváltak.
Édesanyja halála után elkezdett ismét utazgatni ( ő nem fogyott ki a családi örökségből mint Albinoni), bejárta Spanyolországot, amely mély benyomást hagyott benne. Járt Lengyel földön is, Varsóban több mint 3 évet töltött.
Végül is visszatért Szentpétervárra, és itt találkozott a még ifjú Balakirevel, aki már akkor híres zeneszerző volt. Ugyanazokat a zenei elveket, és zenei nyelvet beszélvén, nagyon szoros barátság lett ebből a találkozásból. Rossz nyelvek szerint túl szoros is!! De hát, nagy az orosz föld és ezek a zenészek oly csodálatos zenéket hagytak ránk!! Talán kisebb-nagyobb melléfogásaikat nézzük el, és lépjünk tovább. A lényeg, hogy ehhez a barátsághoz, még csatlakozott 3 híres orosz zeneszerző, éspedig Kjui, Mussorgszkij, és Rimszki-Korszakov. Ők alkották meg a zenetörténelemben ismert ÖTÖK csoportját.
A csoport célja az orosz zene, a csodálatosan szép orosz zene promoválása, tehát elő térben helyezése.
Mihail Ivanovics Glinka híres műveket hagyott ránk mint a: Ruszlán és Ludmilla opera, Ivan Szuszanyin opera,Orosz témára írt Capriccio, és sok más csodálatos művet. Az emberek gyarlók, de a zenéjük csodálatosan szép. És ez a legfontosabb.

Na, de nem minden zeneszerző volt ily gyarló lélek. Most egy olyan úriember következik, kinek élete példás volt.

Minden tekintetben. Ő nem más, mint a csodálatos norvég zeneszerző EDWARD GRIEG, aki Bergenben született 1843 június l5-én. Édesapja skót származású kereskedő, édesanyja pedig egy csodálatosan szép és művelt, roppant gazdag Bergeni család sarja volt. Énekelt, zongorázott, és költő is volt. Grieg teljesen őt örökölte.
Grieg egy lázadó, pihenést nem lelő lélek volt. Örökké lázadozott valamivel, vagy valakikkel szemben.
iskolás évei nem voltak a legszebbek, hiszen sokat lógott, verekedett, és lázadozott úgy tanárai,mint kollégái ellen.Egyszóval, nem lelte helyét. Szerencsés fickó volt ez a Grieg, mert 15 éves korában meglátogatta családját az észak"Paganinijének" nevezett Ole Bull úriember, aki híres hegedűművész volt akkoriban. Hallotta a fiatal Grieg zongora játékát, és látta szeretetét a zene iránt, tehát kezdeményezte a családnál Edward zenei tovább tanulását.Jövő évben, Grieg már Lipcsében tanult jobbnál jobb tanároknál. De itt sem találta igazán helyét, mert mint kiderült lázadozott a bécsi klasszikusok zenéje iránt, és nem csak, hanem kimondottan utálta Kuhlau, Czerny és Clementi zenéjét. Értse már meg mindenki, Ő egy igazi romantikus lélek volt, szabad lélekkel, és elvekkel,és aki imádta a norvég fjordokat, és annak hegyeit, és a híres manókat, meg a trollokat, meg úgy mindent amit a Skandináv föld , szél, nap és embere jelentett. Sokat utazott Grieg is, mig megtalálta igazán helyét , mert hiszen tisztába lett küldetésével. Az ő küldetése az volt, akárcsak Glinkáé, hogy a norvég zenét promoválja,Skandinávia jellemét és szellemét igazi zenei kifejezésre juttassa.
Kezdetben dalocskákat írt, és zongora darabokat, sokat koncertezett és hamarosan a "norvég zene új csillaga lett". Ő is találkozott és barátkozott Liszt Ferenccel, aki Grieg zenéjét kifejezetten szerette és mindig támogatta munkájában.
Grieg végül is feleségül vette egyik unokatestvérét, aki ugyanolyan szabad lelkű ember volt akárcsak a zeneszerző. Nagyon, de nagyon szerették egymást, és csodálatos életet éltek. Gyermekük is született, és mindez szép is lett volna, ha a zeneszerző nem hal meg korán. 53 évese szívroham vitte el. Végül is sikerült beilleszkednie, és megbékélnie magával és a világgal. Grieg híres művei: a Peer Gynt szvitt, a csodálatosan szép á-moll zongora koncert, a híres "Hegyi szolga" zenekari műve, mely mindig is nagy sikert aratott mindenütt a világon ahol csak előadták.
folyt köv...

Terékné Megyesi Éva