5 perc zene Évivel - június befejező része

Kedves zeneszerető barátaimnak



 Ismét egy francia úriember következik, Charles Gounod, aki Párizsban született 1818 június 17-én. Művészcsaládban született bele a kis Charles. Édesapja festő, édesanyja zongorista volt.  Nos, ez egy érdekes életút, hiszen ő aztán ténylegesen beleszületett a francia pezsgős életben. És mégsem lett erkölcstelen. Sőt. Érdekes módon, Charles vallásos ember lett, és imádta a vallásos zenét. Kedvence Palestrina volt. Még papnak is készült. De végül is maradt a zenei pályánál.
                      Orgonistaként helyezkedett el, és egyik legjobb barátja a híres Mendelssohn- Bartholdy zeneszerző volt.
                       Megnősült és habár házassága nem bizonyult a legjobbnak, mégis hűen kitartott felesége mellett. Charles nagyon sokat dolgozott, saját kórusa volt,- nem is egy- és nagyon szép zenéket komponált. A Faust című operáját mai napig is a franciák nemzeti operájuknak tartják. Abban az időben tört ki a német-francia háború, és Charles aki rendkívülien pacifista beállítottságú volt, inkább elköltözött Francia honból, és Londonban telepedett le. Az angol királynő, valamint az angolok nagyon nagyra becsülték munkáját. De ő mindig is francia maradt. Sok egyházi zenét írt. Oratóriumokat, motettákat, zsoltárokat.
                       Zenéje gazdagon dús melódiákat tartalmaztak.   Tehát, amint már eddig is említettem, lehet Párizsban erkölcsösen is élni.  Embere válogatja.

Az utolsó előtti zeneszerzőnk egy német úriember RICHARD  STRAUSS, már most itt az elején mondom, hogy semmi köze az ismert bécsi Strauss családhoz. Ő 1864 június 11-én született, és ő is igazán erkölcsös, szép életet élt le.
                       Édesapja kürtös volt, édesanyja egy gazdag német család sarja volt. A kis Richardot sem szánták zeneésznek, úgy mint más zeneszerzők szülei. Őt is más pályára szánták, de hamarosan abbahagyta tanulmányait a Müncheni egyetemen, és Meiningenbe távozott, ahol a híres meiningeni udvari zenekarral és annak a karnagyával, Hans von Bülowval életre szóló szoros baráti kapcsolatban került. Bülow nagyon is felismerte fiatal tanítványa tehetségét, és felkarolta. Bülow halála után Richard át is vette kis időre a meiningeni zenekar vezetését. Abban az időben Németországban Richard Wagner zeneszerző volt, hogy úgy mondjam, a" zene Istene", ha szabad ilyen kifejezéssel élnem. Szóval, ha valaki be szeretett volna futni mint zeneszerző, biztos, hogy Wagner elébe kellett állnia valamelyik művével. Aztán, ha szerencséje volt, és jó órában találkozott a nagyon furcsa, és kissé hisztériás Wagnerrel, akkor Isten áldja. Mehetett tovább zeneszerzői  híre és karrierje.
                             Ha véletlenül Wagner kialvatlan és dühös volt, hát akkor úgy röpült onnét a házból, hogy még lábai sem látták a földet!!!  Nos, Richard Strauss zenéje éppenséggel megnyerte Wagner tetszését, tehát indulhatott a zeneszerzői pályája. De nem csak, hogy Wagnernek tetszett Strauss zenéje, Strauss maga is nagy Wagner követő lett. Ténylegesen e két német zeneszerző zenéje nagyon is hasonlít egymásra. Természetesen mindegyikben ott van a saját maga stílusa, és tehetsége, de mégis szavamra mondom, hasonlít a két zeneszerző melódikája és drámai ereje. Mert ilyen a Richard Strauss, no meg a Wagner zene. Nehéz zenék ezek, komolyan mondom, de aki szereti, az nehezen tud elszakadni tőlük. Próbáljatok csak Richard Strauss vagy Wagner zenét hallgatni. Nem könnyű. Strauss végül is nagyon boldog családi életet élt, énekesnő felesége mellett, akit nagyon szeretett és csodált, és sokat koncerteztek együtt.
                            Híres Richard Strauss zenék: "Imigyen szólt Zarathustra"- szimfónikus költeménye, a híres Salomé opera, vagy balettzenék, dalok, kórusművek.

                 A júniusi legutolsó zeneszerzőnk egy orosz úriember, IGOR STRAVINSZKIJ, aki 1882-ben született, június 17-én. Ki ne ismerné Stravinszkij híres" Tűzmadarát", vagy a" Petruskát," vagy a "Tavaszi áldozatot", és még híresebb kamarazenéit, zenekari műveit, balettjeit, kórusműveit. Az ő zenéjében is ott van Oroszország teljes nagyságában és szépségében. Ott vannak az orosz folyók, a hegyek,  az orosz énekek, az orosz parasztlánykák aranyszínű copfokkal és csodálatosan kék szemekkel. Ott van minden ami orosz, és ugyanakkor az ő zenéje már kicsit más. Hiszen Stravinszkij élete jó részét New Yorkban élte le. Az ő zenéje már kicsit amerikai is, de azért mégis ott van az orosz ország szépsége és nagysága.
                             Ez az úriember hírbe lett hozva egy Coco Chanel híres francia hölggyel, aki nemcsak szépsége miatt volt ám híres. Hanem gazdagsága miatt is. Egy egész palotát adományozott Stravinszkijnek és családjának, hadd éljenek ott csendben és békességben. De hát akkoriban Stravinszkijnak már felesége és gyermekei voltak, és a zeneszerző sem volt kutya, mert nagyon jóképű úriember volt ám Stravinszkij !!  Szép szál , magas, daliás ember volt Stravinszkij, akire buktak nagyon is a nők.  Igaz, édesapja annak idején a fiatal Igort fogásznak szánta, de ebből sem lett semmi, mert Igor nem járt be az órákra. Ő inkább a zenészek körül lógott , és tanult akitől és ahogyan csak tudott. Pedig édesapja a szentpétervári operaház vezető basszistája volt. Hogyan is gondolhatta, hogy fia fogász lesz majd??  Nem tudom. De a lényeg a lényeg, hogy a fiatal Stravinszkij , illetve hát a zenéje, már 30 éves korára meghódította a világot.  Lévén Stravinszkij sem volt háborúzós természet, a II-ik világháború kezdetekor el kellett hagynia Oroszországot, és egy ideig a Harvardon tanított, majd Hollywoodban telepedett le. 89 éves korában, 1971-ben hunyt el . New Yorkban temették el.
                                Nos, tehát, ennyi volt a júniusi beszámolóm, és lévén mostanára már elhagyott engem a múzsám, mert belefáradtam az írásban, minden kedves zeneszerető barátomnak kívánok minden szépet és jót, és jó kedvet az olvasáshoz. És ne felejtsétek, hogy Battonya Városa GYÖZÖTT!!!   Hála nektek, az itt élő embereknek.  Köszönök nektek mindent.

Terékné Megyesi Éva