Elpattant egy húr - KEC

Répás Margit küldte nekünk ezt a szomorú történetet, mely eredetileg a blogján is megtalálható, itt:
http://5margit1955.spaces.live.com/Blog/cns!8EDCB2F221A82E00!8399.entry
Tegnap reggel várt az msn-en egy üzenet. Ahogy olvastam először nem értettem. Csak annyi jutott el az agyamig, hogy eljárás indult ellenem, Verát elvitték. Közben elmentem Gyulára, majd mikor haza jöttem, telefon és megtudtam, hogy mi történt. Nem írnám meg ezt a kegyetlenül szomorú történetet, de még is megteszem minden elfogultság nélkül. Mint tudjátok több társ kereső oldalon vagyok fent. Nos az egyiken megismerkedtem levelezés útján egy pici lányát egyedül nevelő édesapával, akit a felesége a kislánnyal együtt ott hagyott. Ez az ember már nem fiatal. Az ex az igen, mert közben elváltak. A gyermeket a bíróság az apánál helyezte el, láthatást biztosított első körben az anyának. Az anya, ha kedve tartotta, elment, megbolondítani a gyermeket és eltűnt állandó jelleggel. Addig mentek a dolgok még a tavasszal leutaztam hozzájuk és megismertem ezt a tündéri kislányt Veronikát, akit a szívembe zártam. Az apukával elbeszélgettünk, de akkor első körben valahogy nem jöttek össze a dolgok, viszont elmesélte, hogy mit csinál a volt felesége. A gyermeket minden egyes anyai látogatás után orvoshoz kellett vinnie, mert ugyan most van negyedik évében, de végtelenül okos, mindent felfogó kislány. Az édesapjához rettenetesen ragaszkodik. Havonta egyszer szoktunk beszélni telefonon, de msn-n többször is. Nos le kell írnom a helyiség nevét, mert ami abban a piciny faluban lezajlik, alig 600 lelket számlál és a hivatal csak packázik, segíteni nem segít. Bajba került ez a család, villanyt kikapcsolták, az önkormányzat nem segített még azt sem elintézni, hogy részlet fizetést kapjon az apuka, aki egyébként szív beteg, 4 infarktuson van túl, azt sem tudja, hogy mit tegyen. Ez kérem szépen Drávafokhoz kapcsolódik és az ottani önkormányzathoz, gyámügyhöz és a lelketlenségükhöz. Az anya idő közben teljesen lemondott a kislányáról. Elment úgy mond gyerek láthatás helyett útszéli macának, a testével kereste a kenyerét. Majd két héttel ez előtt megjelent az apánál és a kis lánynál, kapott egy esélyt arra, hogy a gyermekét nevelhesse. Elhelyezkedett, dolgozni ment, összeszűrte a levet a főnökével és mit tett, megint ott hagyta őket. Munka után haza ment, aztán eltűnt. Az ismerősöm soha nem iszik, de pont rosszkor megivott egy üveg pezsgőt, kis motorral elment keresni az asszonyt, meg is találta és kérte, hogy menjen haza. Nem történt meg. Persze belefutott a rendőrök karjaiba is, meg is büntették, haza ment, ellátta a pici lányt, aki érezte, hogy valami megint nincs rendbe, de ettől függetlenül szépen lefeküdt, apukája mesét mondott neki, mint minden este. Azután elpattant a húr. Magához vett 2,5 liter benzint elmondása alapján, elment oda, ahol a volt felesége tartózkodott, mondta neki, hogy menjen ki, mert ha nem teszi meg rágyújtja az épületet. Már nem tudott gondolkodni, lelocsolta az ablakot ajtót, még egyszer kérte a volt feleségét, hogy menjen ki, nem ment és egy pillanat műve alatt meggyújtotta a benzinnel lelocsolt ablakokat, ajtót. Rögtön kiment az asszony is és a főnöke is, aki maga is családos apa, felesége, gyerekei vannak. Az ismerőst bilincsbe elvitték, az asszony irány vissza a házba, a kislányt pedig még akkor éjjel a gyámügy vitte is nevelőszülőhöz Pécsre. Tegnap mikor ezt nekem mesélte, hiszitek vagy sem, bőgtem, mint egy taknyos kis gyerek. Mivel vannak személyiségi jogok, így a kicsi lány fényképét nem teszem fel, de ha én csomagot készítek és küldöm, és ezért a köszönet egy szép ének a telefon másik végén, és most itt a tragédia. Nagyon remélem, hogy a holnapi nap szerencsésen fog zárulni Sellyén. Én a magam részéről annyit megteszek, hogy itt helyben elmegyek kérdezni egy fontos dolgot. A rendőröket nem bántom, de nem kell felfújni jó előre a dolgot, mert nem ismernek mindent, de a falu igen. Meg kellene kérdezzenek mindenkit még ennek az embernek a fejét vennék, hogy mi történt az elmúlt közel két év alatt, mit küszködik, hogy a kislányának mindent megadjon, mert meg van mindene, átvette az anya szerepét is. Ott voltam, láttam a minden napjaikból egy töredéket és nagyon szomorú lennék, ha egy embernek úgy törnek pálcát a feje felett, hogy a teljes igazságot nem ismeri senki. Nálam is elpattant a húr egy pillanatra, azután meg ma reggel, mikor azt mondta, hogy feladja, mondtam ne tegye, nézze a kislányt. Most mi lesz magam se tudom, csak azt, hogy Veronikának az édesapjánál van a helye, akitől minden szeretetet megkapott és kap. Arról nem beszélve, hogy az apát már többször megfenyegették az asszony rokonai, hogy kinyírják pedig nem bántotta őket , Őt viszont bántották a saját lakása udvarán, az a kár, hogy akkor nem tett feljelentést, mert talán nem fajultak volna el idáig a dolgok. Úgy gondolta akkor is, hogy hát ha megváltozik minden. Hiába reménykedett, mert nem változott semmi és most nyakig benne van a bajban és nem segít neki senki. A bürokrácia nagy, a törvény borzasztó, hogy mi lesz apával és a kislányával a jó ég tudja. Remélem, hogy jó dolog, mert ők egymás nélkül élni nem tudnak. Ezt jó lenne, ha mérlegelné holnap az Úr, aki ezt az ügyet tárgyalni fogja és mérlegelnének még mások is. Bízom a lakosságba, hogy oda állnak mellé és segítik, mert én innen maximum csak bátorítani tudom és tartani benne a lelket, de akik ott élnek körülötte álljanak mellé szépen kérek mindenkit.