Csütörtökön este bepakoltunk. Vittem a jó kis futó ruhámat, a 2-3 éves zöld Ego sportruhámat, meg pár melegítő ruhát (Farmert nem lehet vinni a hegyekbe), 3-4 pólót, meg pár fontos cuccot. Szórakozásképpen bepakoltam a 300db-os pókerszettemet. 1-1 fényképezőtt (én azt vittem, amit Évitől és Évi anyukájától kaptam, ezúton mégegyszer meg szeretném köszönni ezt a remek szerkezetet. A fényképek, amiket feltöltök ezzel a géppel készültek.Réka meg azt a kisszürkét vitte, ami egy kicsit régibb változata az enyémnek, de ő keveset fényképezett) 2GB-s SD kártyát, pár pótelemet, 3 csomag rágót, a bicskámat, egy zseblámpát, pár szendvicset, néhány konzervmájast és egy fésűt (bár ezt nem használtam).
Réka is hasonló felszereléssel jött, de ő nem hozott pókerfelszerelést :D
Péntek reggel 6-ra kivitt minket Anya a buszhoz. 6-kor indultunk nehéz táskákkal és még nehezebb szívvel, de nem aggódtunk, mert a buszon csomó ismerős régi jóbarát volt. Körülbelül negyedóra múlva már Románia útján száguldottunk (Battonya 6 km-re van a határtól). Hát, értem miért aggódtunk, mi magyarok az utaink miatt. A román utakon alig volt kátyú, de az útmeletti Chernobili látképről ne is beszéljünk. Szét"bombázott" gyármaradványok majdnem mindenfele (egyik képen látni is pár ilyet.)
Úton
Déva vára
Körülbelül 12 óra körül értünk a Dévai vár alá, de nem mentünk fel megnézni, mert körül van állványozva. Ehelyett a butikokat néztük meg. Láttam két pakli jóminőségű fullplastik (teljesen műanyag) póker kártyát az egyik boltban 4 lejért átszámolva körülbelül 320Ft-ért. Rögtön le is csaptam rá, mert Magyarországon 1000Ft környékén van az ilyen kártya. Utána Fél egy körül indultunk tovább. Elmentünk egy bölényrezervátumba is, ahol 5 bölény voltSzép szerpentines úton mentünk egy panzióig. Ott felraktuk a csomagokat egy traktorra és gyalogoltunk kb. 2 órát a menedékházig. Egész végig egy sebes patak mellett gyalogoltunk, melyről szép képeket lehetett csinálni.
Bölények
Fel a hegyre
Amikor felértünk (a traktor előtt kb. 10 perccel) kiosztották a szobákat. Én Balogh Norbival és Halik Gyulával kerültem össze. Lecuccoltunk utána mi így öten (A szobatársam és még két gyerek: a volt szomszédunk Gutta Máté és egy másik ismerősöm Sellei Palcsi) elkéredszkedtünk a tanároktól felderítő túrára. Kellett egy kicsit "edzeni" a másnapi nagytúra előtt :D. Helyenként 75°-s emelkedőkön mentünk fel (máshol lecsökkent 45°-ra is). Jó kis túra volt, csak az volt a gond, hogy a tanárok meghagyták, hogy pontosan 6-ra vissza kell érnünk, így indulástól csak másfél óránk volt. Fent a fák között már alig láttuk a menedékházat, kb. 1800-1900m-ig felmentünk. 17.15-kor fordultunk vissza. 6-ra lent is voltunk. Fel szaladtunk a szobába tányérért és villáért és máris vacsoráztunk. A vacsi virsli volt. Társaimmal 6-6-t ettünk.
Magántúra 5 személyre
Bölények
Fel a hegyre
Amikor felértünk (a traktor előtt kb. 10 perccel) kiosztották a szobákat. Én Balogh Norbival és Halik Gyulával kerültem össze. Lecuccoltunk utána mi így öten (A szobatársam és még két gyerek: a volt szomszédunk Gutta Máté és egy másik ismerősöm Sellei Palcsi) elkéredszkedtünk a tanároktól felderítő túrára. Kellett egy kicsit "edzeni" a másnapi nagytúra előtt :D. Helyenként 75°-s emelkedőkön mentünk fel (máshol lecsökkent 45°-ra is). Jó kis túra volt, csak az volt a gond, hogy a tanárok meghagyták, hogy pontosan 6-ra vissza kell érnünk, így indulástól csak másfél óránk volt. Fent a fák között már alig láttuk a menedékházat, kb. 1800-1900m-ig felmentünk. 17.15-kor fordultunk vissza. 6-ra lent is voltunk. Fel szaladtunk a szobába tányérért és villáért és máris vacsoráztunk. A vacsi virsli volt. Társaimmal 6-6-t ettünk.
Magántúra 5 személyre
Vacsora után páran (8-an) felmentünk a szobámba, körbeültük az asztalt és pókereztünk kb. éjfélig. Utána mindenki ment a helyére és elkezdődött a pihenés a nagy túrára.
A felhőkbe burkolózott PeleagaReggel 5:30-kor keltünk, mivel a szomszéd szobában Bence nem tudott aludni és felébresztette az egész emeletet kopogással és "Itt a szobaszervíz" kiáltásokkal. Mondtuk neki, hogy ha nem akar balhét hagyjon minket még egy kicsit pihenni. Tíz perc múlva jött és megint dörömbölt. Rögtön mentünk (Norbi és én fényképezőgépekkel felszerelve, Halik Gyuszi meg a törölközőjével :D) és elintéztük a gyereket. Baja nem lett, csak megtanította a törölközős párbajra (Halik elmondása szerint régen, a kollégiumban tanulta) Erről sajnos nem sikerült képet csinálni, mert mind a kettőnknek fogytán voltak az elemtartalékaink (kellett a túrára), de az "önvédelemoktatást" felvettük :D. Ezek után mentünk reggelizni. Szendvics volt a reggeli. Megettünk párat és elhoztunk a túrára egy kiló kenyeret is (a hegyekben kellenek a tartalékok).
A hegyetmászó tesitanárReggeli után elmentünk a szobánkba és összeállítottuk az utifelszerelésünket. Övtáskába bicskát, fényképezőgépet, zseblámpát, rágót, pótelemet és zsepit raktam. Hátizsákba meg kaját, innivalót és "vízhatlan" széldzsekit.
Pontosan 7-kor indultunk. Azon a feljárón indultunk, amit Pénteken felderítettünk, de utána lefordultunk (mi egyenesen felmentünk). A csoport kb. egy fél óra alatt szétszakadozott. Az elboly gyorsan ment. Mi "fényképészek középen és a kezdő mászók hátúl. Csodálatos helyeken mentünk. Balról melettünk folyt egy gyorsfolyású, de szép patak. Az úton felfelé el nem olvadt hófoltokkal találkoztunk, krókuszok az útmentén és mindez távol a hétköznapok zajától, elszakadva a pörgő élettől. Telefoncsörgés és billentyűzetkopogás nélkűl.
Fiatalok a hegyen
A hegyetmászó csapat
A pihenésÉn az út nagyrészét Bence, Anett és Enikő társaságában élvezhettem (bár Bence a menedékháznál viszafordult másik tizenkilenc ember társaságában.)
A patak
Krókuszok
A menedékház
Magasságjelző
A lelkes csapat
"Elemcsere"Körülbelül másfél órás gyaloglás után érkeztünk meg az első megállónkhoz, a menedékházhoz, ahol 1 lejért (70 Ft) finom, forró mentateát lehetett kapni. Itt húszan, akik nem bírták tovább egy tanár kiséretében visszafordultak, mi többiek meg megkiséreltük meghóditáni a csúcsot. Mivel erősön fújt a szél és csöpörgött az eső, Norbival felvettük a "víthatlan" széldzsekit. Továbbra is a kicsi, de gyors patak mellett mentünk el. Egyre több hófolttal találkoztunk, de itt-ott hódombokat is lehetett már látni. Egy hódomb mögül kiérve egy híddal futottunk össze, ami annyiból állt, hogy pár farönk, kis "deszkák"-kal keresztben összeszögelve. Ez még így nem is volt annyira veszélyes, de alattunk egy gyorsan zubogó patak, a tuloldalon meg egy felfelé ívelő lapos, csúszós, vízáztatta kő, amin nem volt kapaszkodó.
Szerencsére átjutottunk, de már itt egyre jobban esett. És a szél is jobban fújt. Mesélte Benye Hajnalka tanárnő, hoy amikor itt voltunk, akkor látta, hogy egy kicsit megingok, azon gondolkozott, hogy én, aki mindig stabilan áll, miért ingok meg. Erre elérte őt is a szélroham.
Én és a hókupac
A híd (éppen Réka mászik le/fel róla)
A HómezőnItt márcsak törpefenyők nőttek, és a hómezők bórították felfelé a láthatárt. A szél már rángatta a széldzsekimet. Czárity Enikőt, aki szintén szorgosan fényképezett, párszor nekem lökte a szél. Levegőt is alig kaptunk, mert ha kinyitottuk a szánkat, akkor a szél a szánkba, szószerint, öntötte a vizet, órnkról meg folyóként ömlött a víz. Légzőpalackot meg nem vittünk Az előörstől nagyon lemaradtunk, de meg is álltunk, mert észrevettük, hogy két fickó (egyiknél két síbot is volt) sietve követtek minket. Hát bevártuk őket, mert azt hittük, hogy két túrista, akik szintén a Peleaga-t akarják meghódítani. Hát tévedtünk, mert két hegyimentő volt, akik, amikor elértek minket, angolul elkezdték mondani, hogy sárga riasztás és lavinaveszély miatt le kell mennünk. Hát, nagy nehezen beletörődtünk. Elindultunk lefelé, a hegyimentők meg fölfelé a csapat többi tagjáért. Lefelé zúdult lefelé a hegyről a víz. Pár lány mondta, hogy annyira vizes a ruhájuk, hogy meg se látszódna, hogy, ha bepisilnek, erre meg a csapat egy fiú tagja megjegyezte, hogy kitudja, hogy elvégezték-e már a kisdolgot a hegyen. Erre mindenkiből (a lányokat is beleértve) harsány nevetés tört ki.
Megálltunk lefelé a menedékháznál egy kicsit enni és megvárni a többieket, akik hamar megérkeztek. Csak Halik Gyuszi, Norbi és még páran indultak tovább meg sem állva, én meg egy szendvics után utánna indultam egy kis csapat élén. A csapat időközben le-lemaradozott, hogy megvárják a többieket, akik a menedékházban voltak, míg Petivel maradtam csak. Egy ketten gyorsan beértük az előre tolt előörsöt és velük mentünk vissza az alaptáborba. Délben értünk a szállásunkra. Ott szépen átöltöztünk, megebédeltünk és, mivel nem tudtunk mást tenni bebújtunk a takarók alá melegedni és beszélgettünk. Ekkor betoppant pár haver a szobába és elkezdtünk pókerezni. Egészen vacsoráig pókereztünk. Pásztortarhonya volt a vacsora. Én kétszer repetáztam. Vacsora után folytattuk a pókerezést (minden zsetont kiosztottunk, ezért volt hosszú a parti) és éjféltájban megszületett a győztes. Anett győzött, Gyöngyi lett a második és meg a harmadik (All-int nyomtam Gyöngyi egy hívására, neki jobb lapja volt, ezért elnyerte a zsetonjaimat, de nemgond, jót játszottunk :D)
Utána lefeküdtünk és aludtunk.
Másnap hatkor keltünk, gyors összepakoltunk, megreggeliztünk és levittünk a csomagokat a traktorhoz. Közben segítettünk Norbival és levittünk pár ismerősünk táskáit is.
Nyolckor indultunk lefelé a hegyről a buszhoz, amit laza fél-egy óra alatt meg is jártunk, utánna becuccoltunka a buszba és indultunk.
Ez a kis szépség volt a szomszédban.Első megállónk Vajdahunyadvára volt. Szép kis vár volt, csak nagyrésze felújítás alatt volt, meg kifelé a szokásos csernibili látkép látszott. Ott vettem 15 lejért jó kis bicskát.
Fél egykor indultunk tovább. Déván megebédeltünk. Finom volt a kaja, csak kevés. Utána buszozás ezerrel.
Fél öt körül értünk a határhoz, utána tíz perccel leszálltunk és sajnos vége is lett ennek a gyönyörű kirándulásnnak
Csernobili látkép
Nagyon érdekes útijelentést írtál, köszi! :)
VálaszTörlés