Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyám
Megyesi Julianna
2012.augusztus 20-án elhunyt.
Temetése 2012.augusztus 24-én pénteken 10 órakor lesz a battonyai református temetőben.
Megyesi Éva
és a gyászoló család
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Terékné Megyesi Éva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Terékné Megyesi Éva. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. augusztus 22., szerda
2012. június 3., vasárnap
A Molnár Kornélia Nemzetközi Zongoraverseny
A 2012-es "Molnár Kornélia" emlékére megtartott immár hagyományosan nemzetközivé vált Zongora
Verseny idén is nagyon szépen, kellemes baráti hangulatban, és nagyon jó eredményekkel zárult.
Részt vevő gyermekeink most is megmutatták a világnak tehetségüket és szorgalmukat, a zsűri tagjai pedig díjazták is őket.
A zongoraversenyen résztvevők száma évről évre nő, és ez nagyon jó, mert ezek szerint minden résztvevő jól érzi magát
itt nálunk. Idén már Tótkomlós is csatlakozott hozzánk. Tehát most már versenyre keltek nemcsak Battonya és Arad, hanem Mezőhegyes, Mezőkovácsháza és Tótkomlós is. A jelek szerint jövőre talán
már Temesvár is beszáll majd néhány résztvevővel. És ez Battonyának és a battonyai zeneiskolának, valamint a csodálatos
kis és nagy tanítványoknak köszönhető, mert innen indult ez az egész, a többiek majd csak utólag kapcsolódtak
bele ebbe.
Az idei 2012-es Nemzetközi Zongora Verseny résztvevői és egyben díjazottjai a következő tanulóink voltak:
1.korcsoport- ZIMA NIKOLETT- I. hely.
KÖRÖMI CSENGE - II. hely.
PELYVA DÁNIEL - III. hely.
2.korcsoport - MISIK DÓRA - III. hely.
KÖRÖMI HANNA - II.hely.
3. korcsoport- PUTIN HAJNAL - III. hely.
6.korcsoport- ÖTVÖS RÉKA- különdíj
Köszönetet mondunk a szorgalmas, tehetséges gyermekeinknek. Csak így tovább Battonya!!!
Megyesi Éva
2011. június 29., szerda
5 perc zene Évivel - június befejező része
Kedves zeneszerető barátaimnak
Ismét egy francia úriember következik, Charles Gounod, aki Párizsban született 1818 június 17-én. Művészcsaládban született bele a kis Charles. Édesapja festő, édesanyja zongorista volt. Nos, ez egy érdekes életút, hiszen ő aztán ténylegesen beleszületett a francia pezsgős életben. És mégsem lett erkölcstelen. Sőt. Érdekes módon, Charles vallásos ember lett, és imádta a vallásos zenét. Kedvence Palestrina volt. Még papnak is készült. De végül is maradt a zenei pályánál.
Orgonistaként helyezkedett el, és egyik legjobb barátja a híres Mendelssohn- Bartholdy zeneszerző volt.
Megnősült és habár házassága nem bizonyult a legjobbnak, mégis hűen kitartott felesége mellett. Charles nagyon sokat dolgozott, saját kórusa volt,- nem is egy- és nagyon szép zenéket komponált. A Faust című operáját mai napig is a franciák nemzeti operájuknak tartják. Abban az időben tört ki a német-francia háború, és Charles aki rendkívülien pacifista beállítottságú volt, inkább elköltözött Francia honból, és Londonban telepedett le. Az angol királynő, valamint az angolok nagyon nagyra becsülték munkáját. De ő mindig is francia maradt. Sok egyházi zenét írt. Oratóriumokat, motettákat, zsoltárokat.
Zenéje gazdagon dús melódiákat tartalmaztak. Tehát, amint már eddig is említettem, lehet Párizsban erkölcsösen is élni. Embere válogatja.
Az utolsó előtti zeneszerzőnk egy német úriember RICHARD STRAUSS, már most itt az elején mondom, hogy semmi köze az ismert bécsi Strauss családhoz. Ő 1864 június 11-én született, és ő is igazán erkölcsös, szép életet élt le.
Édesapja kürtös volt, édesanyja egy gazdag német család sarja volt. A kis Richardot sem szánták zeneésznek, úgy mint más zeneszerzők szülei. Őt is más pályára szánták, de hamarosan abbahagyta tanulmányait a Müncheni egyetemen, és Meiningenbe távozott, ahol a híres meiningeni udvari zenekarral és annak a karnagyával, Hans von Bülowval életre szóló szoros baráti kapcsolatban került. Bülow nagyon is felismerte fiatal tanítványa tehetségét, és felkarolta. Bülow halála után Richard át is vette kis időre a meiningeni zenekar vezetését. Abban az időben Németországban Richard Wagner zeneszerző volt, hogy úgy mondjam, a" zene Istene", ha szabad ilyen kifejezéssel élnem. Szóval, ha valaki be szeretett volna futni mint zeneszerző, biztos, hogy Wagner elébe kellett állnia valamelyik művével. Aztán, ha szerencséje volt, és jó órában találkozott a nagyon furcsa, és kissé hisztériás Wagnerrel, akkor Isten áldja. Mehetett tovább zeneszerzői híre és karrierje.
Ha véletlenül Wagner kialvatlan és dühös volt, hát akkor úgy röpült onnét a házból, hogy még lábai sem látták a földet!!! Nos, Richard Strauss zenéje éppenséggel megnyerte Wagner tetszését, tehát indulhatott a zeneszerzői pályája. De nem csak, hogy Wagnernek tetszett Strauss zenéje, Strauss maga is nagy Wagner követő lett. Ténylegesen e két német zeneszerző zenéje nagyon is hasonlít egymásra. Természetesen mindegyikben ott van a saját maga stílusa, és tehetsége, de mégis szavamra mondom, hasonlít a két zeneszerző melódikája és drámai ereje. Mert ilyen a Richard Strauss, no meg a Wagner zene. Nehéz zenék ezek, komolyan mondom, de aki szereti, az nehezen tud elszakadni tőlük. Próbáljatok csak Richard Strauss vagy Wagner zenét hallgatni. Nem könnyű. Strauss végül is nagyon boldog családi életet élt, énekesnő felesége mellett, akit nagyon szeretett és csodált, és sokat koncerteztek együtt.
Híres Richard Strauss zenék: "Imigyen szólt Zarathustra"- szimfónikus költeménye, a híres Salomé opera, vagy balettzenék, dalok, kórusművek.
A júniusi legutolsó zeneszerzőnk egy orosz úriember, IGOR STRAVINSZKIJ, aki 1882-ben született, június 17-én. Ki ne ismerné Stravinszkij híres" Tűzmadarát", vagy a" Petruskát," vagy a "Tavaszi áldozatot", és még híresebb kamarazenéit, zenekari műveit, balettjeit, kórusműveit. Az ő zenéjében is ott van Oroszország teljes nagyságában és szépségében. Ott vannak az orosz folyók, a hegyek, az orosz énekek, az orosz parasztlánykák aranyszínű copfokkal és csodálatosan kék szemekkel. Ott van minden ami orosz, és ugyanakkor az ő zenéje már kicsit más. Hiszen Stravinszkij élete jó részét New Yorkban élte le. Az ő zenéje már kicsit amerikai is, de azért mégis ott van az orosz ország szépsége és nagysága.
Ez az úriember hírbe lett hozva egy Coco Chanel híres francia hölggyel, aki nemcsak szépsége miatt volt ám híres. Hanem gazdagsága miatt is. Egy egész palotát adományozott Stravinszkijnek és családjának, hadd éljenek ott csendben és békességben. De hát akkoriban Stravinszkijnak már felesége és gyermekei voltak, és a zeneszerző sem volt kutya, mert nagyon jóképű úriember volt ám Stravinszkij !! Szép szál , magas, daliás ember volt Stravinszkij, akire buktak nagyon is a nők. Igaz, édesapja annak idején a fiatal Igort fogásznak szánta, de ebből sem lett semmi, mert Igor nem járt be az órákra. Ő inkább a zenészek körül lógott , és tanult akitől és ahogyan csak tudott. Pedig édesapja a szentpétervári operaház vezető basszistája volt. Hogyan is gondolhatta, hogy fia fogász lesz majd?? Nem tudom. De a lényeg a lényeg, hogy a fiatal Stravinszkij , illetve hát a zenéje, már 30 éves korára meghódította a világot. Lévén Stravinszkij sem volt háborúzós természet, a II-ik világháború kezdetekor el kellett hagynia Oroszországot, és egy ideig a Harvardon tanított, majd Hollywoodban telepedett le. 89 éves korában, 1971-ben hunyt el . New Yorkban temették el.
Nos, tehát, ennyi volt a júniusi beszámolóm, és lévén mostanára már elhagyott engem a múzsám, mert belefáradtam az írásban, minden kedves zeneszerető barátomnak kívánok minden szépet és jót, és jó kedvet az olvasáshoz. És ne felejtsétek, hogy Battonya Városa GYÖZÖTT!!! Hála nektek, az itt élő embereknek. Köszönök nektek mindent.
Terékné Megyesi Éva
Ismét egy francia úriember következik, Charles Gounod, aki Párizsban született 1818 június 17-én. Művészcsaládban született bele a kis Charles. Édesapja festő, édesanyja zongorista volt. Nos, ez egy érdekes életút, hiszen ő aztán ténylegesen beleszületett a francia pezsgős életben. És mégsem lett erkölcstelen. Sőt. Érdekes módon, Charles vallásos ember lett, és imádta a vallásos zenét. Kedvence Palestrina volt. Még papnak is készült. De végül is maradt a zenei pályánál.Orgonistaként helyezkedett el, és egyik legjobb barátja a híres Mendelssohn- Bartholdy zeneszerző volt.
Megnősült és habár házassága nem bizonyult a legjobbnak, mégis hűen kitartott felesége mellett. Charles nagyon sokat dolgozott, saját kórusa volt,- nem is egy- és nagyon szép zenéket komponált. A Faust című operáját mai napig is a franciák nemzeti operájuknak tartják. Abban az időben tört ki a német-francia háború, és Charles aki rendkívülien pacifista beállítottságú volt, inkább elköltözött Francia honból, és Londonban telepedett le. Az angol királynő, valamint az angolok nagyon nagyra becsülték munkáját. De ő mindig is francia maradt. Sok egyházi zenét írt. Oratóriumokat, motettákat, zsoltárokat.
Zenéje gazdagon dús melódiákat tartalmaztak. Tehát, amint már eddig is említettem, lehet Párizsban erkölcsösen is élni. Embere válogatja.
Édesapja kürtös volt, édesanyja egy gazdag német család sarja volt. A kis Richardot sem szánták zeneésznek, úgy mint más zeneszerzők szülei. Őt is más pályára szánták, de hamarosan abbahagyta tanulmányait a Müncheni egyetemen, és Meiningenbe távozott, ahol a híres meiningeni udvari zenekarral és annak a karnagyával, Hans von Bülowval életre szóló szoros baráti kapcsolatban került. Bülow nagyon is felismerte fiatal tanítványa tehetségét, és felkarolta. Bülow halála után Richard át is vette kis időre a meiningeni zenekar vezetését. Abban az időben Németországban Richard Wagner zeneszerző volt, hogy úgy mondjam, a" zene Istene", ha szabad ilyen kifejezéssel élnem. Szóval, ha valaki be szeretett volna futni mint zeneszerző, biztos, hogy Wagner elébe kellett állnia valamelyik művével. Aztán, ha szerencséje volt, és jó órában találkozott a nagyon furcsa, és kissé hisztériás Wagnerrel, akkor Isten áldja. Mehetett tovább zeneszerzői híre és karrierje.
Ha véletlenül Wagner kialvatlan és dühös volt, hát akkor úgy röpült onnét a házból, hogy még lábai sem látták a földet!!! Nos, Richard Strauss zenéje éppenséggel megnyerte Wagner tetszését, tehát indulhatott a zeneszerzői pályája. De nem csak, hogy Wagnernek tetszett Strauss zenéje, Strauss maga is nagy Wagner követő lett. Ténylegesen e két német zeneszerző zenéje nagyon is hasonlít egymásra. Természetesen mindegyikben ott van a saját maga stílusa, és tehetsége, de mégis szavamra mondom, hasonlít a két zeneszerző melódikája és drámai ereje. Mert ilyen a Richard Strauss, no meg a Wagner zene. Nehéz zenék ezek, komolyan mondom, de aki szereti, az nehezen tud elszakadni tőlük. Próbáljatok csak Richard Strauss vagy Wagner zenét hallgatni. Nem könnyű. Strauss végül is nagyon boldog családi életet élt, énekesnő felesége mellett, akit nagyon szeretett és csodált, és sokat koncerteztek együtt.
Híres Richard Strauss zenék: "Imigyen szólt Zarathustra"- szimfónikus költeménye, a híres Salomé opera, vagy balettzenék, dalok, kórusművek.
A júniusi legutolsó zeneszerzőnk egy orosz úriember, IGOR STRAVINSZKIJ, aki 1882-ben született, június 17-én. Ki ne ismerné Stravinszkij híres" Tűzmadarát", vagy a" Petruskát," vagy a "Tavaszi áldozatot", és még híresebb kamarazenéit, zenekari műveit, balettjeit, kórusműveit. Az ő zenéjében is ott van Oroszország teljes nagyságában és szépségében. Ott vannak az orosz folyók, a hegyek, az orosz énekek, az orosz parasztlánykák aranyszínű copfokkal és csodálatosan kék szemekkel. Ott van minden ami orosz, és ugyanakkor az ő zenéje már kicsit más. Hiszen Stravinszkij élete jó részét New Yorkban élte le. Az ő zenéje már kicsit amerikai is, de azért mégis ott van az orosz ország szépsége és nagysága.
Ez az úriember hírbe lett hozva egy Coco Chanel híres francia hölggyel, aki nemcsak szépsége miatt volt ám híres. Hanem gazdagsága miatt is. Egy egész palotát adományozott Stravinszkijnek és családjának, hadd éljenek ott csendben és békességben. De hát akkoriban Stravinszkijnak már felesége és gyermekei voltak, és a zeneszerző sem volt kutya, mert nagyon jóképű úriember volt ám Stravinszkij !! Szép szál , magas, daliás ember volt Stravinszkij, akire buktak nagyon is a nők. Igaz, édesapja annak idején a fiatal Igort fogásznak szánta, de ebből sem lett semmi, mert Igor nem járt be az órákra. Ő inkább a zenészek körül lógott , és tanult akitől és ahogyan csak tudott. Pedig édesapja a szentpétervári operaház vezető basszistája volt. Hogyan is gondolhatta, hogy fia fogász lesz majd?? Nem tudom. De a lényeg a lényeg, hogy a fiatal Stravinszkij , illetve hát a zenéje, már 30 éves korára meghódította a világot. Lévén Stravinszkij sem volt háborúzós természet, a II-ik világháború kezdetekor el kellett hagynia Oroszországot, és egy ideig a Harvardon tanított, majd Hollywoodban telepedett le. 89 éves korában, 1971-ben hunyt el . New Yorkban temették el.
Nos, tehát, ennyi volt a júniusi beszámolóm, és lévén mostanára már elhagyott engem a múzsám, mert belefáradtam az írásban, minden kedves zeneszerető barátomnak kívánok minden szépet és jót, és jó kedvet az olvasáshoz. És ne felejtsétek, hogy Battonya Városa GYÖZÖTT!!! Hála nektek, az itt élő embereknek. Köszönök nektek mindent.
Terékné Megyesi Éva
2011. június 22., szerda
5 perc zene Évivel - június folytatása
Kedves zeneszerető barátaimnak
Most egy olyan úriember következik aki szerint az" élet egy erkölcstelen bábszínház". Ő az operett úttörője, a híres Jacques Offenbach, igazi nevén Jacob Viener , aki 1819 június 20-án született Kölnben. Ez az úriember egy egészen új zenei stílust hozott magával, hiszen zenéjében táncszerű dallamokkal találkozunk. Ki ne ismerné a híres "Orfeusz az alvilágban" című operetjét? Vagy a Szép Helént? A franciák mai napon is fejből fújják eme operettek dallamait. Híres művek és dallamok ezek!!! Nos, nem is csodálom, hogy Offenbach úr szerint az élet egy erkölcstelen báb színház volt, hiszen saját maga sem élt valami sej de erkölcsös életet. De hát hiszen ki ne álmodozna bele kicsit azokba a buja párizsi éjszakákba???
A híres Orfeumban ahol csodálatosan szép, majdnem mezítelen hölgyek táncolnak, és ahol folyik a finom pezsgő, meg a még finomabb francia borok???? Szóval, lehet élni Párizsban. Erkölcsösen is, de nagyon erkölcstelenül is. Ki hogyan gondolja. Hát Offenbach nem így indult, hiszen szépen nevelték otthon, kissé talán túl "poroszosan", hogy úgy mondjam.
Lehet, hogy ezért is szökött meg otthonról, és talán ezért választotta e kevésbé erkölcsös életet. De az is lehet, hogy egyszerűen tetszett neki. A lényeg az, hogy nagyon szép zenéket írt, melyet most is, meg 100 év múlva is fújni és fütyörészni fogják Párizs - és nem csak- utcáin. Hát, erről a botrányos úriemberről még csak annyit, hogy nem sokat élt párizsi lakásán, mert inkább az Orfeum vendége volt nap mint nap, és éjszakáról éjszakára. Engedtessék meg, hogy én, szerencsétlen,gyarló zenész mivoltomban hadd ne szóljak többet Offenbach életéről, és maradjon meg mindenkiben emléke mint a nagy párizsi zenész.
Most pedig egyik kedvenc zeneszerzőm következik, a nagy romantikus ROBERT SCHUMANN, aki 1810 június 8-án született, és aki, sajnos fiatal korában hunyt el. Neki, szegénynek, az volt a vétke, hogy erősen depressziót volt, és végül is miután öngyilkossági kísérlete nem sikerült , egy ideg szanatóriumban fejezte be életét.
Schumann az a tipikus német vérű ember volt, aki nagyon sokat dolgozik, és nagyon sokat akar az élettől.
Nem tudja mikor kellene leállni. Nem ismerte föl, mekkora kárt tesz önmagában és önmagának.
Robert egy roppant művelt, egyenes és erkölcsös családban született bele. Édesapja könyvkereskedő volt, nem is akármilyen, hiszen híres volt könyvkereskedése egész Németországban. Édesapja jogásznak szánta volna fiát, és kis gyermek korától taníttatta Róbertet, aki több nyelveket beszélt, és nagyon művelt volt már fiatal korában. Nem lett belőle jogász, mert beleszeretett a zenébe, és a zeneszerzésben, és otthagyta jogi tanulmányait, azért, hogy a zeneszerzésnek élhessen. Írt is csodálatosan szép zenéket, szimfóniákat, híres zongoradarabokat, nagyon szép ének albumokat, és egész zenéje roppant belső harcokról szól. Én is játszottam Schumannt, de fiatalabb koromban nem tudtam megérteni zenéjét. Kicsit betegnek tartottam. Nagyon sokat filozófál a zenéje, roppant kanyargós, eljut valahová, és mégse, a csúcson megtorpan. Talán kissé komornak tartottam fiatalabb koromban. Most már tökéletesen át tudom élni zenéje erejét, nehéz ritmusait, bonyolult harmóniai és összhangzattani megoldásait, megtorpanásait, és drámáját. Hiszen Schumann zenéje drámaian tragikus.
És meg is értem, hogy tragikus, mert azt tudnotok kell kedves olvasó barátaim, hogy Schumann nagy tehetségnek indult mint zongorista. De annyira túl akarta szárnyalni mindent és mindenkit, meg saját magát is, hogy napi 8-10-12 órát gyakorolt. És ezt addig folytatta míg egy szép nap lebénult a jobb keze középső ujja. És hiába műtötték, nem tudták megmenteni kezét. Annyiba kellett hagynia fantasztikus előadóművészi karrierjét. De, hiszen, mondhatjátok, ott volt neki a zeneszerzés!!! Igen, igen, persze, de az nem ugyanaz. Én tudom, mit jelent zongoristának lenni, és nagy közönségnek zongorázni, és virágokat, bókokat és elismerést, csodálatot kapni!!!! Na, de ez van. Ez történt szegény Schumannal.
Isten ments, hogy most valamelyik kis tanítványom aki eme sorokat olvasná, elszántan eldönti, hogy nem szabad sokat gyakorolni!!!!!! Ne felejtsétek, Schumann 12 órát zongorázott naponta, és nem 1-et vagy 2-öt. Tehát gyakorolni igenis kell!!
Ne hogy most már magam ellen beszéljek. Na, de tegyük félre a morgolódásomat és folytassuk.
Schumann Jozef Vieck úrnál tanult zongorázni, és ott ismerte meg jövendőbeli feleségét, Clara Viecket, aki csodálatosan zongorázott és óriási karriert futott már akkor be. És tehette volna ezt tovább, ha nem áldozza magát férjének, és családjának, hiszen 7 gyermeket szült Schumannak!! És közben meg koncertezett, és rendületlenül gyakorolt, és rendületlenül segített férjének munkájában, és karrierje előmenetelében. Azért mondom ezt, mert Schumann szegény legény volt a Vieck családdal szemben, akik igencsak jómódúak voltak. És ezt a házasságot Vieck apuka nagyon is ellenezte, és bizony Róbert éveken át pereskedett leendő apósával, míg végül is 5 kemény éve után végre elvehette Clarat feleségül.
Egyébként Clara Schumannak köszönhetjük mi zongoristák a kotta nélküli zongorázást, hiszen ő volt az első a világon aki indítványozta azt, hogy a zongoristák fejből adják elő a különböző repertoárokat. Addig minden zongorista kottából játszott. Na, nem is kell mondanom, szidtuk is eleget a suliban szegény Clara Schumannt!! Mert nem semmi mikor egy profi zongorista 50 oldalt fejből ad elő. És ez csak egy műre értendő. Egy zongoraverseny például. És ez nem semmi. Higgyetek nekem. Egyáltalán nem könnyű fejből zongorázni 50 oldalt!!! Ezért is szokták mondani, hogy az összes zenészek közül a zongoristák a legokosabbak, a legeszesebbek. Na, nehogy most azt higgye bárki, hogy ez itt a reklám helye !!
Tehát, visszatérvén Schumannhoz, őt nagyon sokan szerették, fantasztikus zenész baráti körrel rendelkeztek Schumannék. Jó barátságban voltak Brahms-szal, Lisztel, Wagnerrel, és az orosz zeneszerzőkkel. Sokszor jöttek össze a Schumann családnál híres zeneszerzők, és ott zenéltek és vigadoztak. A rossz nyelvek szerint Clara és Johannes, a fiatal, sármos Johannes Brahms több mint barátok voltak. Lehet, mert akkoriban Schumann már nagyon rossz bőrben volt, és lévén nem sikerült az öngyilkossági kísérlete nagyon nehéz napokat éltek át otthon miatta. Hallucinációi voltak és nagyon depressziós volt, és mindenki félt körülötte, egyszer még a házat is föl akarta gyújtani!!! Gondolhatjátok, hogy mekkora lelki ereje volt Schumannénak ezt elviselni és a 7 gyermekét ilyen borzasztó családi életben szépen, kiegyensúlyozottan nevelni!!!
Szóval, végül is Róbert kérte, könyörgött, hogy küldjék elmegyógyintézetbe. Ez megtörtént, és soha többé nem jött ki onnan, nem is fogadott látogatókat, senkit nem engedett be magához. Így halt meg Róbert Schumann.
Egyedül, egymagában, a drámaian csodálatos zenéjével együtt. Nem kell őt sajnálnunk, hiszen nem halt meg. Itt van velünk nap mint nap, hiszen előadjuk a zenéjét, és nem hagyjuk őt meghalni. Nem engedjük őt el. Soha.
folyt köv...
Terékné Megyesi Éva
A híres Orfeumban ahol csodálatosan szép, majdnem mezítelen hölgyek táncolnak, és ahol folyik a finom pezsgő, meg a még finomabb francia borok???? Szóval, lehet élni Párizsban. Erkölcsösen is, de nagyon erkölcstelenül is. Ki hogyan gondolja. Hát Offenbach nem így indult, hiszen szépen nevelték otthon, kissé talán túl "poroszosan", hogy úgy mondjam.
Lehet, hogy ezért is szökött meg otthonról, és talán ezért választotta e kevésbé erkölcsös életet. De az is lehet, hogy egyszerűen tetszett neki. A lényeg az, hogy nagyon szép zenéket írt, melyet most is, meg 100 év múlva is fújni és fütyörészni fogják Párizs - és nem csak- utcáin. Hát, erről a botrányos úriemberről még csak annyit, hogy nem sokat élt párizsi lakásán, mert inkább az Orfeum vendége volt nap mint nap, és éjszakáról éjszakára. Engedtessék meg, hogy én, szerencsétlen,gyarló zenész mivoltomban hadd ne szóljak többet Offenbach életéről, és maradjon meg mindenkiben emléke mint a nagy párizsi zenész.
Schumann az a tipikus német vérű ember volt, aki nagyon sokat dolgozik, és nagyon sokat akar az élettől.
Nem tudja mikor kellene leállni. Nem ismerte föl, mekkora kárt tesz önmagában és önmagának.
Robert egy roppant művelt, egyenes és erkölcsös családban született bele. Édesapja könyvkereskedő volt, nem is akármilyen, hiszen híres volt könyvkereskedése egész Németországban. Édesapja jogásznak szánta volna fiát, és kis gyermek korától taníttatta Róbertet, aki több nyelveket beszélt, és nagyon művelt volt már fiatal korában. Nem lett belőle jogász, mert beleszeretett a zenébe, és a zeneszerzésben, és otthagyta jogi tanulmányait, azért, hogy a zeneszerzésnek élhessen. Írt is csodálatosan szép zenéket, szimfóniákat, híres zongoradarabokat, nagyon szép ének albumokat, és egész zenéje roppant belső harcokról szól. Én is játszottam Schumannt, de fiatalabb koromban nem tudtam megérteni zenéjét. Kicsit betegnek tartottam. Nagyon sokat filozófál a zenéje, roppant kanyargós, eljut valahová, és mégse, a csúcson megtorpan. Talán kissé komornak tartottam fiatalabb koromban. Most már tökéletesen át tudom élni zenéje erejét, nehéz ritmusait, bonyolult harmóniai és összhangzattani megoldásait, megtorpanásait, és drámáját. Hiszen Schumann zenéje drámaian tragikus.
És meg is értem, hogy tragikus, mert azt tudnotok kell kedves olvasó barátaim, hogy Schumann nagy tehetségnek indult mint zongorista. De annyira túl akarta szárnyalni mindent és mindenkit, meg saját magát is, hogy napi 8-10-12 órát gyakorolt. És ezt addig folytatta míg egy szép nap lebénult a jobb keze középső ujja. És hiába műtötték, nem tudták megmenteni kezét. Annyiba kellett hagynia fantasztikus előadóművészi karrierjét. De, hiszen, mondhatjátok, ott volt neki a zeneszerzés!!! Igen, igen, persze, de az nem ugyanaz. Én tudom, mit jelent zongoristának lenni, és nagy közönségnek zongorázni, és virágokat, bókokat és elismerést, csodálatot kapni!!!! Na, de ez van. Ez történt szegény Schumannal.
Isten ments, hogy most valamelyik kis tanítványom aki eme sorokat olvasná, elszántan eldönti, hogy nem szabad sokat gyakorolni!!!!!! Ne felejtsétek, Schumann 12 órát zongorázott naponta, és nem 1-et vagy 2-öt. Tehát gyakorolni igenis kell!!
Ne hogy most már magam ellen beszéljek. Na, de tegyük félre a morgolódásomat és folytassuk.
Schumann Jozef Vieck úrnál tanult zongorázni, és ott ismerte meg jövendőbeli feleségét, Clara Viecket, aki csodálatosan zongorázott és óriási karriert futott már akkor be. És tehette volna ezt tovább, ha nem áldozza magát férjének, és családjának, hiszen 7 gyermeket szült Schumannak!! És közben meg koncertezett, és rendületlenül gyakorolt, és rendületlenül segített férjének munkájában, és karrierje előmenetelében. Azért mondom ezt, mert Schumann szegény legény volt a Vieck családdal szemben, akik igencsak jómódúak voltak. És ezt a házasságot Vieck apuka nagyon is ellenezte, és bizony Róbert éveken át pereskedett leendő apósával, míg végül is 5 kemény éve után végre elvehette Clarat feleségül.
Egyébként Clara Schumannak köszönhetjük mi zongoristák a kotta nélküli zongorázást, hiszen ő volt az első a világon aki indítványozta azt, hogy a zongoristák fejből adják elő a különböző repertoárokat. Addig minden zongorista kottából játszott. Na, nem is kell mondanom, szidtuk is eleget a suliban szegény Clara Schumannt!! Mert nem semmi mikor egy profi zongorista 50 oldalt fejből ad elő. És ez csak egy műre értendő. Egy zongoraverseny például. És ez nem semmi. Higgyetek nekem. Egyáltalán nem könnyű fejből zongorázni 50 oldalt!!! Ezért is szokták mondani, hogy az összes zenészek közül a zongoristák a legokosabbak, a legeszesebbek. Na, nehogy most azt higgye bárki, hogy ez itt a reklám helye !!
Tehát, visszatérvén Schumannhoz, őt nagyon sokan szerették, fantasztikus zenész baráti körrel rendelkeztek Schumannék. Jó barátságban voltak Brahms-szal, Lisztel, Wagnerrel, és az orosz zeneszerzőkkel. Sokszor jöttek össze a Schumann családnál híres zeneszerzők, és ott zenéltek és vigadoztak. A rossz nyelvek szerint Clara és Johannes, a fiatal, sármos Johannes Brahms több mint barátok voltak. Lehet, mert akkoriban Schumann már nagyon rossz bőrben volt, és lévén nem sikerült az öngyilkossági kísérlete nagyon nehéz napokat éltek át otthon miatta. Hallucinációi voltak és nagyon depressziós volt, és mindenki félt körülötte, egyszer még a házat is föl akarta gyújtani!!! Gondolhatjátok, hogy mekkora lelki ereje volt Schumannénak ezt elviselni és a 7 gyermekét ilyen borzasztó családi életben szépen, kiegyensúlyozottan nevelni!!!
Szóval, végül is Róbert kérte, könyörgött, hogy küldjék elmegyógyintézetbe. Ez megtörtént, és soha többé nem jött ki onnan, nem is fogadott látogatókat, senkit nem engedett be magához. Így halt meg Róbert Schumann.
Egyedül, egymagában, a drámaian csodálatos zenéjével együtt. Nem kell őt sajnálnunk, hiszen nem halt meg. Itt van velünk nap mint nap, hiszen előadjuk a zenéjét, és nem hagyjuk őt meghalni. Nem engedjük őt el. Soha.
folyt köv...
Terékné Megyesi Éva
2011. április 17., vasárnap
2 perc Évivel, és mindenkinek Nagyon Boldog és Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok
"...Közoktatási feladatokat vállal át a megye
Két település önkormányzata jelezte a megyei önkormányzatnak, hogy valamely önként vállalt feladata ellátását a továbbiakban nem tudja folytatni, azt át kívánja adni neki. A megye úgy határozott, a Battonyai József Attila Művelődési Központ és Alapfokú Művészeti Iskola művészetoktatási feladatait idén július 1-jétől két intézménye, a Harruckern János, illetve a Hunyadi János Közoktatási Intézmény útján látja el, mivel azok kapacitása elegendő az érintett iskolában valamely művészeti ágban alkotó gyerekek fogadására - az idei tanév statisztikai jelentése szerint 167 tanulója van a határ menti város sulijának...."
forrás :
http://www.bekesmegye.com/bekes-megye/testuleti-ules-zarszamadas-stabil-megyei-koltsegvetesrolÍme bekövetkezett ez is. Elvették Battonyától a Művészeteket, és azt a lehetőséget, hogy gyermekeink, és majd azok gyermekeik itthon Battonyán tanulhassanak. Jó, hogy Mezőkovácsháza és Mezőhegyes megtarthatta a művészeti oktatást, de Battonyának ezt sem engedték meg. Miért? Miért ez a szégyen és gyalázat Battonyával szemben? Megérdemli ezt Battonya?
Én nem vagyok Battonyai, de teljesen magamévá tettem ezt a kis kedves,csodálatosan szép várost, ahol már nem egyszer számoltam be arról,hogy rendkívül ügyes, okos és tehetséges gyermekek vannak. Miért mennének ezek a gyermekek művészeteket tanulni Mezőhegyesre, vagy Kovácsházára? Mert,olvasom az Interneten, így döntött a Megye.De még tárgyalási lehetőséget sem adott eddig a szülőknek, kérem szépen, pedig a szülői szervezet ezt már hónapokkal ezelőtt jelezte.Hogy kifejezetten azt kérik, maradjon meg Battonyai székhellyel ez a Művelődési lehetőség. Mármint, hogy maradjon meg itt helyben a Művészeti Iskola. De ez nem következett be. A gyermekek majd mehetnek tanulni a másik két településre, mert majd jó lesz az nekik. Hát nem tudom. Lehet, én csak a saját szememmel látom így Battonyát?? Lehet, hogy tévedek és nem is kell ide Művészeti Iskola??? Ha ez így lenne, akkor már nagyon kérek mindenkit, írja már meg nekem valaki, vagy szóljanak már rám telefonon, hogy hagyjam az egészet. Nincs értelme. Nem akarják a Művészeteket, és kész. Nem fogok ezért sem megharagudni, sem elköltözni, majd kisírom magam, és kész. Elválunk. Ennyi. Van ez így az ember életében.
Battonyát igenis megalázták, és nem engem, hanem a gyermekeket, és azok gyermekeiket, és unokáikat, mert soha többé nem lesz már itt Művészet. Kész. Vége. És ez nekem nagyon fáj, és remélem nem vagyok egyedül. De lehet mégis??? Nem tudom. Tudni szeretném. Eljött az igazság órája. Lehet nem is kellek ide. Azt tudom, hogy jó vagyok a munkámban, mert mások kapkodnak értem, és már van annyi önismeretem, hogy tudjam, mennyit érek a munkámban. És mint ember is. De nem szeretnék fölöslegesen harcolni egy ügyért . Mert lehet már el is temették a Művészeteket itt Battonyán. És tényleg ismeretlen lenne a sírja??? És tényleg nem érdemlik meg a gyermekeink, a növendékeim, a növendékeink ezt a pluszt? Csak a szomszédos településeknek engedtetik meg ez az úgynevezett" luxus"? És ha jól tudom, ott is vannak anyagi gondok. Vagy talán rosszul tudom? Lehet, hogy mindent rosszul tudok?? Lehet, hogy minden csak egy álom?? A sok szép zongora órák, meg az együttlét, meg a koncertek, meg a gyermekek mosolya és csillogó szeme?? Lehet, mindezt csak álmodtam? Nem tudom.Válaszokat várok, ébresszetek fel, ha netán sokat aludtam volna. Kérlek titeket. Nagyon kérlek titeket.
Még csak annyit, hogy szombaton Aradon voltunk egy fantasztikus Nemzetközi Kamarazene Fesztiválon. A gyermekeink csodálatosan szerepeltek. Köszönöm nekik!
Íme a részt vevő gyermekeink:
1. Misik Dóra
2. Ötvös Réka
3. Körömi Hanna
4. Putin Hajnal
5. Balogh Réka
6. Stan Laura
7. Horváth Márk
8. Mihály Petra.
Ünnepeket Battonyának, és ne feledjétek, választ várok. Üdv mindenkinek :
Terékné Medgyesi Éva
2010. december 4., szombat
5 perc zene Évivel - DECEMBER
Sziasztok kedveseim, újból itt vagyok, és hozzátok szólok 5 percben. Még mielőtt elkezdeném kis zenei híreim és " pletykáim", csak annyit szeretnék közölni veletek, hogy folyik a harc a Zeneiskola életben maradásáért, úgy az önkormányzat , mint a szülők részéről, és ez csodálatos dolog. Csodálatos és bátor, és ezen úton is köszönetet szeretnék mondani, mind a Polgármester Úrnak, mind a Battonya Város Képviselő-testületének eme harcáért. A szülők és a gyermekek, és mi mindnyájan tudjuk, hogy együtt győzni fogunk, hiszen a mi battonyai gyermekeink sem rosszabbak és butábbak, vagy tehetségtelenebbek (SŐT), mint a többi város gyermekei.
Tehát, hajrá Battonya, és Éljen a Zene, mert hiszen amint a nagy zeneszerzőnk Kodály Zoltán mondotta, "Legyen a zene mindenkié", hát legyen is mindenkié.
Tehát, kezdjük a decemberben született hírességekkel.
1865 dec.8-án született Jean Sibelius finn zeneszerző. Szülei fényes zongorista pályáról álmodoztak, de a fiatal, bohém Sibelius beleszeretett a zeneszerzésben, és egész életét ennek áldozta. Sikeres lett és boldogan élt fiatal és szép feleségével. Ő egy boldog zenész volt, tehát nem minden zenész boldogtalan és csonka lelkű. Sőt.
Dec.10-én született Olivier Messiaen francia zeneszerző, aki többek között ornitológus volt, és zene java részét a madarak dalainak és trilláinak köszönheti. Remek orgonista volt, jómagam is sok művét játszom, és történt egyszer egy koncert kellős közepén miközben Messiaent játszottam, hogy sok-sok madár a templom párkányán landolt és ott hallgatták az orgona zenét. És ez nem kamu, ez tényleg megtörtént!!!
1822 dec 10-én született Cesar Franck (nagyon hosszú neve van, nem írom ki mindet), ő is francia zeneszerző. Nem nősült meg soha, egész életét a zenének, a zeneszerzésnek, a tanításnak, valamint az orgonálásnak ajándékozta, és nagyon boldog ember volt. Csodálatos orgonákon koncertezett, és remek tanítványai voltak, akik imádták a Franck apukát, mert így szólította mindenki "papa Franck". Csodálatosan szép orgona zenét komponált, és nem csak.
1770 dec.16-án született a " Nagy" Ludwig van Beethoven. 6 testvére volt neki, és mind közül csak ő lett ilyen híres. Édesapja is zenész volt, és állítólag nem valami jó apa, hiszen sokat verte a kis Ludwigot. Iszákos és ideg beteg ember volt szerencsétlen, és fiának nem valami szép gyermek kort ajándékozott.Ez nyomott hagyott Beethoven életében,hiszen 30 éves korára teljesen süket lett!! Élete legcsodálatosabb műveit sem hallhatta meg! Ő aztán tényleg nem volt valami boldog ember. Sokat betegeskedett, borzasztó fejfájásokban szenvedett, és ez miatt teljesen magában fordult, és egy morcona, zord emberré vált. A hallására visszatérve még annyit, hogy műveit hallhatta úgynevezett belső hallásával, hiszen minden zenésznek van ilyen belső hallása. De ez nem olyan mint a külső hallás,illetve hát maga a hallás. Beethoven magánélete rejtély és eléggé kételkedem abban, hogy egyáltalán volt neki magánélete, hiszen egyedül élt, szerényen és nemigen voltak barátai. De amit nem kaphatott meg, azt mind az utolsó szálig az emberiségnek ajándékozta, hiszen annyira híres lett, hogy ő aztán igazándiből sosem fog meghalni. Olvastam egyszer egy könyvet az emberiség utolsó napjairól, és amikor az utolsó ember is meghalt ezen a Földön, a mi Földünkön, egyedül Beethoven V. Szimfóniájának az első tétele maradt fenn. Minden és mindenki meghalt, de az ő zenéje nem.
És így van ez minden zenével és zenei előadóval. Legyen nagy, híres előadó, avagy pici gyermek innen a battonyai zeneiskola porondjáról, halhatatlanok leszünk és vagyunk, mi, a zenészek!
Utoljára, de természetesen nem utolsó sorban hagytam a nagy zeneszerzőnket Kodály Zoltánt, aki szintén dec. 16-án született akárcsak Beethoven. Ő zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, fantasztikus népdalgyűjtő volt. Hogyan fér mindez bele egy emberi életben? Hát Kodálynak belefért, hiszen csak ennek élt. A zenének, a gyermekeknek, az oktatásnak, na meg időnként a feleségeinek is, mert hiszen az első feleség halála után újból megnősült, egy jóval fiatalabb nőt vet el. Kodály munkásságáról nem sokat fogok most írni, hiszen minden magyar ember bizonyára olvasott és tanult róla, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Kodály akkor vált igazán nagyon boldoggá amikor az 1930-as években a népdal végre megszületett a hangversenypódiumon. Mert bizony addig a magyar népdalnak nem igen volt helye nagy koncerttermekben, vagy pódiumokon. De ő ezt is kiharcolta, no meg azt is, hogy a magyar dal, a magyar ének, a magyar nóta világhírűvé váljék. Köszönet neked Kodály Zoltán.
Nos, a mai rövid előadáson még csak annyit szeretnék mondani ( írni ), hogy jövő héten , pontosabban december 10 -én mindenkit szeretettel meghívunk a Zene Iskola Liszt Ferenc nagy termében, ahol kis zongoristáink megmérettetnek, hiszen egy " KI MIT TUD " zongora versenyt tartunk,melyre újból mondom, mindenkit szeretettel várunk.
Dec. 11-én pedig szeretettel várunk minden zene szerető embert a József Attila Művelődési Központban, délután 5 órára, hiszen a Battonyai románok kulturális napjára, valamint egy Jótékonysági Koncertre kerül sor.
Dec.16-án szintén nagyon sok szeretettel várunk mindenkit a Zeneiskolában ismét, ahol a Karácsonyi koncertünkre kerül sor. Itt lesz egy-két meglepetés is, hiszen hívtunk vendégzenészeket . Gyertek el és nézzetek meg minket!!!! Halljátok és lássátok a gyermekek odaadó munkáját és szorgalmasságát, na meg a tehetségüket, na meg a sok izgulást, na meg a kedvességüket, na meg úgy általában mindent.
Nos, sok szeretettel üdvözlök minden kedves battonyai lakost, ha nem jelentkeznék karácsonyig, hát akkor a Jó Isten áldjon meg benneteket egészséggel, szeretettel és sok- sok bölcsességgel.
Üdv néktek, Éva
Tehát, hajrá Battonya, és Éljen a Zene, mert hiszen amint a nagy zeneszerzőnk Kodály Zoltán mondotta, "Legyen a zene mindenkié", hát legyen is mindenkié.
Tehát, kezdjük a decemberben született hírességekkel.
1865 dec.8-án született Jean Sibelius finn zeneszerző. Szülei fényes zongorista pályáról álmodoztak, de a fiatal, bohém Sibelius beleszeretett a zeneszerzésben, és egész életét ennek áldozta. Sikeres lett és boldogan élt fiatal és szép feleségével. Ő egy boldog zenész volt, tehát nem minden zenész boldogtalan és csonka lelkű. Sőt.
Dec.10-én született Olivier Messiaen francia zeneszerző, aki többek között ornitológus volt, és zene java részét a madarak dalainak és trilláinak köszönheti. Remek orgonista volt, jómagam is sok művét játszom, és történt egyszer egy koncert kellős közepén miközben Messiaent játszottam, hogy sok-sok madár a templom párkányán landolt és ott hallgatták az orgona zenét. És ez nem kamu, ez tényleg megtörtént!!!
1822 dec 10-én született Cesar Franck (nagyon hosszú neve van, nem írom ki mindet), ő is francia zeneszerző. Nem nősült meg soha, egész életét a zenének, a zeneszerzésnek, a tanításnak, valamint az orgonálásnak ajándékozta, és nagyon boldog ember volt. Csodálatos orgonákon koncertezett, és remek tanítványai voltak, akik imádták a Franck apukát, mert így szólította mindenki "papa Franck". Csodálatosan szép orgona zenét komponált, és nem csak.
1770 dec.16-án született a " Nagy" Ludwig van Beethoven. 6 testvére volt neki, és mind közül csak ő lett ilyen híres. Édesapja is zenész volt, és állítólag nem valami jó apa, hiszen sokat verte a kis Ludwigot. Iszákos és ideg beteg ember volt szerencsétlen, és fiának nem valami szép gyermek kort ajándékozott.Ez nyomott hagyott Beethoven életében,hiszen 30 éves korára teljesen süket lett!! Élete legcsodálatosabb műveit sem hallhatta meg! Ő aztán tényleg nem volt valami boldog ember. Sokat betegeskedett, borzasztó fejfájásokban szenvedett, és ez miatt teljesen magában fordult, és egy morcona, zord emberré vált. A hallására visszatérve még annyit, hogy műveit hallhatta úgynevezett belső hallásával, hiszen minden zenésznek van ilyen belső hallása. De ez nem olyan mint a külső hallás,illetve hát maga a hallás. Beethoven magánélete rejtély és eléggé kételkedem abban, hogy egyáltalán volt neki magánélete, hiszen egyedül élt, szerényen és nemigen voltak barátai. De amit nem kaphatott meg, azt mind az utolsó szálig az emberiségnek ajándékozta, hiszen annyira híres lett, hogy ő aztán igazándiből sosem fog meghalni. Olvastam egyszer egy könyvet az emberiség utolsó napjairól, és amikor az utolsó ember is meghalt ezen a Földön, a mi Földünkön, egyedül Beethoven V. Szimfóniájának az első tétele maradt fenn. Minden és mindenki meghalt, de az ő zenéje nem.
És így van ez minden zenével és zenei előadóval. Legyen nagy, híres előadó, avagy pici gyermek innen a battonyai zeneiskola porondjáról, halhatatlanok leszünk és vagyunk, mi, a zenészek!
Utoljára, de természetesen nem utolsó sorban hagytam a nagy zeneszerzőnket Kodály Zoltánt, aki szintén dec. 16-án született akárcsak Beethoven. Ő zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, fantasztikus népdalgyűjtő volt. Hogyan fér mindez bele egy emberi életben? Hát Kodálynak belefért, hiszen csak ennek élt. A zenének, a gyermekeknek, az oktatásnak, na meg időnként a feleségeinek is, mert hiszen az első feleség halála után újból megnősült, egy jóval fiatalabb nőt vet el. Kodály munkásságáról nem sokat fogok most írni, hiszen minden magyar ember bizonyára olvasott és tanult róla, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Kodály akkor vált igazán nagyon boldoggá amikor az 1930-as években a népdal végre megszületett a hangversenypódiumon. Mert bizony addig a magyar népdalnak nem igen volt helye nagy koncerttermekben, vagy pódiumokon. De ő ezt is kiharcolta, no meg azt is, hogy a magyar dal, a magyar ének, a magyar nóta világhírűvé váljék. Köszönet neked Kodály Zoltán.
Nos, a mai rövid előadáson még csak annyit szeretnék mondani ( írni ), hogy jövő héten , pontosabban december 10 -én mindenkit szeretettel meghívunk a Zene Iskola Liszt Ferenc nagy termében, ahol kis zongoristáink megmérettetnek, hiszen egy " KI MIT TUD " zongora versenyt tartunk,melyre újból mondom, mindenkit szeretettel várunk.
Dec. 11-én pedig szeretettel várunk minden zene szerető embert a József Attila Művelődési Központban, délután 5 órára, hiszen a Battonyai románok kulturális napjára, valamint egy Jótékonysági Koncertre kerül sor.
Dec.16-án szintén nagyon sok szeretettel várunk mindenkit a Zeneiskolában ismét, ahol a Karácsonyi koncertünkre kerül sor. Itt lesz egy-két meglepetés is, hiszen hívtunk vendégzenészeket . Gyertek el és nézzetek meg minket!!!! Halljátok és lássátok a gyermekek odaadó munkáját és szorgalmasságát, na meg a tehetségüket, na meg a sok izgulást, na meg a kedvességüket, na meg úgy általában mindent.
Nos, sok szeretettel üdvözlök minden kedves battonyai lakost, ha nem jelentkeznék karácsonyig, hát akkor a Jó Isten áldjon meg benneteket egészséggel, szeretettel és sok- sok bölcsességgel.
Üdv néktek, Éva
2010. október 22., péntek
koncertek
Sziasztok,sok szeretettel üdvözlök minden battonya netnews olvasót,Szilviék voltak oly kedvesek és megengedték,hogy időnként foglalkozzam Battonya város és a környék kulturális életével is. Rögtön azzal kezdeném,hogy híreket fogok szerkeszteni az aradi,valamint battonyai koncertekről,színházi előadásokról,kiállításokról,esetleg filmekről,tehát magáról a kulturális életről.
Nem dicsekvésképen,de mondanám,hogy jövő héten két koncertem lesz,az október 31-i koncert érdekes lesz,mert az Arad-Belvárosi Katolikus Templomban tartjuk,és ezennel is minden zenekedvelőt szeretettel várunk.Kezdés este l8 órakor.Előtte Szentmise. A program érdekes műveket tartalmaz,fuvola és ének is lesz az orgonán kívül,és Ősbemutatók is lesznek. Közeli barátságban vagyok,illetve vagyunk a többi két kolléganőmmel egy igencsak tehetséges olasz zeneszerzővel,akinek négy művét fogjuk megszólaltatni azon az estén. Énekes kolléganőmnek nagyon szép szoprán hangja van,másik barátnőm pedig fellépett már itthon Battonyán is,a fuvolista Korinnáról van szó.
Ami az aradi Filharmonikusok munkáját illetőleg,ők minden csütörtök este 18 órai kezdettel koncerteznek,majd tudósítani fogok arról,hogy mit. Érdekességképpen,jó tudni azt,hogy a Filharmónia első hegedűse egy magyar hölgy,éspedig battonyai lakos,Szenesné Gyarmati Andreáról van szó. Ez is most már Battonya dicsősége lesz,nemcsak Aradé.
Ami a Battonyai Zene Iskola nővendékeit illetőleg,ők is hamarosan megmérettetnek,hiszen novemberben "Ki mit tud zongorázni" ? vetélkedőnk lesz. Majd erről is bővebben írok majd. Addig is mindenkit szeretettel üdvözlök, Terékné Megyesi Éva
Nem dicsekvésképen,de mondanám,hogy jövő héten két koncertem lesz,az október 31-i koncert érdekes lesz,mert az Arad-Belvárosi Katolikus Templomban tartjuk,és ezennel is minden zenekedvelőt szeretettel várunk.Kezdés este l8 órakor.Előtte Szentmise. A program érdekes műveket tartalmaz,fuvola és ének is lesz az orgonán kívül,és Ősbemutatók is lesznek. Közeli barátságban vagyok,illetve vagyunk a többi két kolléganőmmel egy igencsak tehetséges olasz zeneszerzővel,akinek négy művét fogjuk megszólaltatni azon az estén. Énekes kolléganőmnek nagyon szép szoprán hangja van,másik barátnőm pedig fellépett már itthon Battonyán is,a fuvolista Korinnáról van szó.
Ami az aradi Filharmonikusok munkáját illetőleg,ők minden csütörtök este 18 órai kezdettel koncerteznek,majd tudósítani fogok arról,hogy mit. Érdekességképpen,jó tudni azt,hogy a Filharmónia első hegedűse egy magyar hölgy,éspedig battonyai lakos,Szenesné Gyarmati Andreáról van szó. Ez is most már Battonya dicsősége lesz,nemcsak Aradé.
Ami a Battonyai Zene Iskola nővendékeit illetőleg,ők is hamarosan megmérettetnek,hiszen novemberben "Ki mit tud zongorázni" ? vetélkedőnk lesz. Majd erről is bővebben írok majd. Addig is mindenkit szeretettel üdvözlök, Terékné Megyesi Éva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)