A napokban kerül ki
a nyomdából Takács Dezső második könyve, melynek a Nefelejcs klub címet adta. A
könyv bemutatója szeptember 28-án pénteken délután 17:30-kor lesz a
könyvtárban.
Takács Dezső 1983-2006
között volt Battonya tanácselnöke, majd polgármestere. Vele beszélgettem :
- Elmondaná milyen
indíttatásból született az új könyve?
-
Még
egy éve sincs, hogy előző könyvem bemutatóján Fejes István felvetette, meg
kellene írnom Battonya szociográfiáját. Bár
ismerem a települést, az itt élő embereket - hisz 23 évet dolgoztam a
közigazgatásban -, de egy teljeskörű szociográfiához szélesebb előtanulmányokat kellett
volna folytatnom, így erre a feladatra nem vállalkozhattam. Írtam inkább ehelyett egy
igazi szépirodalmi művet, amiről az olvasó eldöntheti majd, hogy szociográfia-e
vagy sem. Nem biztos, hogy az, bár arról szól, hogy a könyv szereplői hogyan
élték meg, hogyan éltük meg a rendszerváltást, a rendszer változását és az azt
követő első húsz évet. Mi lett belőlünk, hogyan változtunk meg, hogyan
próbáltunk felszínen maradni, hogyan próbáltunk megélni és mindezekre milyen
variációk, milyen kiutak születtek az emberek próbálkozásai révén.
-
Kiről, miről szól az új regény ?
-
Rólunk
szól, rólunk akik az előző rendszerben,
a szocializmusban születtünk és szocializálódtunk. Arról, hogy az a társadalom
magának nevelt bennünket, a létezéshez, boldoguláshoz, előrehaladáshoz alkalmazkodnunk
kellett hozzá, meg kellett felelnünk az elvárásainak. Azután egyszercsak a
rendszerváltozáskor mindez kicsúszott a lábunk alól. Megváltozott a társadalmi
rend, megváltozott a gazdaság, minden megváltozott és emiatt sokunkról
kiderült, hogy fölöslegesek vagyunk, hogy az a tudás, aminek birtokosai
vagyunk, az nem kell. A munkanélküliség, amit korábban teljesen idegen volt
számunkra, amit csak a könyvekből és a filmekből ismertünk 1991-ben megjelent
nálunk is. Nagyon sok ember vesztette el az egzisztenciáját. Az emberek egy
része először nem hitte el, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy nincs biztosítva
a megélhetése. Ezt egyrészt fel kellett dolgozniuk valamilyen módon érzelmileg,
másrészt megváltozott az egész értékrend, megváltoztak a társadalmi normák, új
társadalmi normák keletkeztek, aminek most meg kellett újra felelni, és ez nem
mindenkinek sikerült. Ezen túlmenően ugye
mindannyiunknak volt saját kialakult világnézetünk. Ki-ki a maga egyéni
sajátosságaiból és világnézetéből kiindulva bár különböző mértékben, de egyaránt
szembesült azzal, hogy világnézetéről kiderült: itt-ott hibás és változtatni
kell rajta. Így egyfajta szemléletváltást is el
kellett szenvedniük az embereknek ami talán még nehezebb volt mint az
egzisztenciális problémákat megoldani. Összességében ezeket a kérdéseket
feszegeti ez a regény.
-
-
Miért éppen Nefelejcs klub lett a
címe?
- A történet főleg a Nefelejcs klubban játszódik, amely, működését illetően kicsit hasonlít a terápiás csoportfoglalkozásokhoz. A cselekmény fő szála két magányos emberről
szól, akik a rendszerváltozás kapcsán nehéz helyzetbe kerültek, a felszínen
maradásért küzdenek és közben egymásra találnak. Miután mindketten ebben a
Nefelejcs klubban is megfordulnak, a regényben más emberek is megszólalnak a
klubból, a foglakozások alkalmával odamennek a „pályázaton nyert plexi
szószékhez” és beszélnek magukról, vagy a mesélő mesél esetleg az író ír róluk.
Ugyanabban a rendszerben, nagyon különböző, egymástól nagyon eltérő sorsokkal
lehet találkozni.
-
A szereplők valós, vagy
kitalált személyek?
-
A
figurák, karakterek nem tisztán jelennek meg a könyvben, nem lehet senkire
ráismerni, valódi nevek nem szerepelnek benne. Amiről írok az a dolog a
Dél-Alföldi régióra jellemző, úgy ahogy én látom, nincsenek benne valódi
helynevek sem, az olvasó ráismerhet akár Battonyára, akár Mezőhegyesre,
Csanádpalotára, Mórahalomra, Bácsalmásra, vagy akár a saját lakóhelyére is,
éppen azért mert ez a jelenség általános. A felszínen maradás módozatairól szól,
akár arról is, hogy valaki az életben maradása érdekében a szürke- vagy a
fekete gazdaságba kényszerült. Ezeket is le kellett írnom, mert ez a valósághoz
tartozott és az, hogy mennyire leleményes maga „a dél-alföldi ember”, az csak
akkor derül ki, ha ezt egyazegyben leírom.
-
… vagyis azért mégis a valóságból
merített, valódi életekről, sorsokról írt. Honnan az anyag, honnan az ihlet ?
-
Nagyon
sok emberrel találkoztam, beszélgettem, hisz munkám olyan volt, hogy, az évek folyamán
sokan bejöttek hozzám mesélni, beszélgetni, ismertem őket, tudtam róluk. Amikor
elhatároztam, hogy könyvet írok a témában, kerestem azokat az embereket,
akikről tudtam, hogy átélték ezeket a dolgokat és valamilyen módon megküzdöttek
vele. Mert akik nem küzdöttek meg vele, nem tudták feldolgozni azokkal már nem
lehetett beszélni, mert belehaltak. Szó szerint belehaltak, hiszen vagy agyon
itták magukat, vagy a hatalmas pszichés nyomás hatására valamilyen betegség
támadta meg őket és abba. Körülbelül húsz embert kerestem meg, velük
beszélgettem. Ezekből a célzott beszélgetésekből, összegyűjtött
tapasztalatokból született ez a könyv. Persze a figurákat igyekeztem megváltoztatni.
A férfi főhős karakterében legalább 4 ember személyiségjegyei vannak ötvözve . A
pár másik tagja a hölgy pedig teljesen kitalált figura. A szereplők nem csak az
életüket mesélik el, hanem miután megnyíltak elmondják a véleményüket erről az
egészről, arról, hogy ők hogyan látják, a rendszerváltozást és az azt követő
évek történéseit napjainkig. Amikor mindenki kibeszélte magát a regénybeli klubvezető
vált és olyan embereket hív meg a foglalkozásokra akik valamilyen módon
kilábaltak ebből a helyzetből, és pozitív példaként állíthatók a többiek
számára. A cselekmény hol a valóságban hol az álmok mezején játszódik, olykor
lírai, sejtelmes, időnként egy-egy helyzetre azt sugallja, hogy nincs is
megoldás a valóságból való kilábalásra, csak a hit és a csodák segíthetnek.
-
Első hallásra nagyon érdekesnek
tűnik… hány példányban jelenik meg? Hallhatnánk egy keveset a technikai
részletekről is?
A 400 példányban megjelenő, 220 oldalas könyvben
egy regény van. Illusztrációként négy grafika is található a benne, melyeket a
borítóval együtt fiam Takács Gergely készített. A tördelőszerkesztője és korrektora Pápay Aranka volt, aki amellett,
hogy maga is író a Héttorony prózai szerkesztője. Ő írta a könyv végére az
ajánlót is :
„A
sorsfordító idők vesztesei mindig a csapásokat átélt, újra és újra talpra állni
képes kisemberek. Az ő vallomásaik mögül finom lírai hangon küldi üzenetét e
szokatlan hangulatú naplóregényével Takács Dezső: A rögös út is vezethet
sikerhez, az álmok valóra válhatnak, ha hinni tudunk a hétköznapi csodákban, és
nem álmodunk túl nagyot.
Burkoltan figyelmeztet; a
kudarcokat felejteni nem szabad, mert mindegyik tanulsággal gazdagította,
túlélővé, találékonnyá, erősebbé, tette ezt az élni akaró nemzedéket.
A könyörtelen valóságból a
természet csodáin, és a jelképes átjárón át vezeti olvasóit, a lelkeket
gyógyító értékekig, a reményt adó hit, a szépséges zene és költészet
világába. „
-
Jól
tudom, hogy magánkiadásban jelenik meg a könyv?
-
Igen, a megjelentetéshez több okból a magánkiadást
választottuk, bár egy hátránya annak is van, hisz ekkor a terjesztést is
magunknak kell megoldanunk. Hasonlóan az előző könyvhöz a mostani is kapható
lesz a helyi Könyvtárban, a Fő utcai Ékszer és Ajándékboltban és a „Nefelejcs”
Virág és Ajándék boltban is. Vidéken élő érdeklődőknek pedig postán küldjük el
majd, megrendelni emailen (levedia@gmail..com ) és
telefonon ( +36-70/338-5139 ) egyaránt lehetséges.
-
Köszönöm a beszélgetést, sok elégedett olvasót
kívánok!
Ötvösné Oláh Szilvi
