Az egységes belső piac kialakulása Battonyáról nézve - dolgozat

Az én életemben az egységes belső piac fogalma akkor tárgyiasult, amikor 2000 nyarán egy nyaralás alkalmával életünkben először láttunk Tescot. Csak ámultunk és bámultunk a hatalmas üzlet, a sok csillogás, a rengeteg áru és a választék láttán és bizony sokkal jobban megragadott minket ez az élmény, mint az Egri Vár megtekintése, ugyanazon a napon. Ez volt annak a nyaralásnak a legemlékezetesebb élménye – a középső gyermekem akkor 3 éves volt. Ő már nem is emlékszik, nem is emlékezhet a „multik nélküli világra”. Látszik ez abból is, hogy 2009-ben szintén egy kirándulás alkalmával, amikor már órák óta bolyongtunk a Szent György Hegyen, és fölérve a bazaltorgonákról végre nem csak fákat látott, az elé táruló kilátás (Tapolca és a város szélén a Tesco) láttán így kiáltott fel: „TESCO !!! – CIVILIZÁCIÓ !!!”   

Belső piacról 1993 óta beszélhetünk, előtte az EU tagországok egymás közti kereskedelme külkereskedelemnek számított. Az egységes belső piac azóta fokozatosan épül ki és mára majdnem teljesen megvalósult a négy szabadság : a tőke, a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása.  Sokan azt mondják ez az EU egyik legnagyobb vívmánya. Mások azt, csak piacnak kellettünk, de az EU-nak sem a termékeinkre sem a munkaerőnkre nincs szüksége. Úgy gondolom, mindkét nézetben ott van az igazság, de nekem akkor is tetszik. 

Battonya egy határmenti kisváros közvetlenül a román határ mellett, Aradtól 25 kilométerre. Itt élek és dolgozom 1991 óta, innen szemléltem hogyan alakult át kis világom egy viszonylag zárt rendszerből napjainkra szinte teljesen nyitottá és „szabaddá”. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg és tapasztaljuk folyamatosan ennek jó és rossz oldalait egyaránt. Bár az egységes belső piac fogalma az Európai Unióhoz kapcsolódik, melyhez Magyarország csak 2004-ben, Románia pedig 2007-ben csatlakozott, néhány eleme azonban az országok és a közösség közti egyezményeken alapulva már korábban, a csatlakozás előtt is érezhető volt hazánkban.

A tagországok szintjén elsőként az áruk szabad áramlása valósult meg, ehhez nem kellett sok idő, hisz ekkorra már húsz éve sikeresen működött a vámunió, a hatályos magyar vámjog pedig már a csatlakozás előtt korábban is nagymértékben összhangban állt az EU-előírásokkal. A 90-es évek közepén a magyar vámigazgatás célul tűzte ki az informatikai fejlesztést, az oktatást és a határátkelőhelyek fejlesztését. A Battonya-Tornya közti határátkelő is ekkor létesült, a városba pedig határőr laktanyát építettek. Sok fiatal jelentkezett határőrnek és vámosnak is, az alkalmasakat felvették, majd Körmenden, vagy Budapesten ki is képezték őket. Mára már csak az idősebbek nosztalgikus emlékeiben él az 1970-es 80-as évek  időszaka, amikor megérte Lőkösházán keresztül -  50 kilométeres kerülővel - nagytáskákkal elutazni Aradra, ott a táskából eladni a kivitt Romániában hiánycikknek számító dolgokat (pl. farmernadrág) , az árukon pedig azt vásárolni ami itthon nem kapható.  A határátkelő megnyitása után még jobban fellendült a piac, hisz autóval sokkal több mindent lehetett szállítani. A legnagyobb „biznisz” az olajozás volt – többen preparált autókkal jártak át naponta többször is határon. Én akkoriban még túl fiatal voltam, hogy ezt megértsem, csak azt láttam, hogy ennek, vagy annak az embernek már megint új kocsija van. Mára már tudom, hogy azért, mert aki lebukott, annak egyből elkobozták az autóját is. Bár az üzemanyagárakból adódó különbséget még ma is megéri kihasználni, de már csak saját célra, mert akkora különbségek már nincsenek az üzemanyagárak között, napjainkban árfolyamtól és olajártól függően 30-60 Ft-tal olcsóbb odakint az üzemanyag literje a Battonyától 10 kilométerre lévő tornyai benzinkúton (Petrom). Érdekes, hogy főleg a románok járnak át vásárolni Magyarországra – pedig a román fizetések jóval a magyar fizetések alatt vannak, és ahogy látom sok különbség az árak között sincs nagy átlagban. Azt is érdekes látni amikor a román boltokban a Magyarországról jól ismert termékek megjelenése, dizájnja ugyanaz mint itthon, a márkanév mégis más – az ottani leányvállalat szerinti.

A személyek szabad áramlása is nagy vívmány. Én még emlékszem gyerekkoromból a kék/piros útlevélre, és arra, hogy mennyire izgult anyukám, hogy kaphatok-e amikor harmadikos koromban sikerült egy szakszervezeti gyerektáborozásra beutalót szereznie számomra az akkori Csehszlovákiába. Ma már ilyen nincs, az EU-n belül mehet mindenki oda, ahová szeretne, csak egy személyi igazolvány – és persze pénz - kell hozzá. Legtöbb egykori határátkelőn meg sem nézik az okmányokat már. 

Több magyar ismerősöm él külföldön. Van aki már 20 éve is, hogy férjhez ment Németországba. Ő azt mondja a németek szeretik a magyar munkaerőt, mert a magyar munkaerő az keményen dolgozik. Szeret kint élni, és a facebook megjelenése óta az itthon maradt családjával is napi kapcsolatot tud tartani.

Az Egyesült Királyságba és az Írországba 5-6 évvel ezelőtt bébiszitternek kiment ismerőseim sem sietnek haza, igaz egy ideje már más jellegű munkát végeznek – pl. bolti eladó, vendéglátóhelyen pultos - , olyat ami jobban fizet, és az egyéniségükhöz, az elképzeléseikhez is jobban illik, de különösebb szakképzettséget nem igényel. Időközben testvéreik, barátaik is csatlakoztak hozzájuk, így már egész kolóniá(cská)kat alkotnak olyan országokban, ahol - Magyarországgal ellentétben - aki keményen dolgozik, az jól meg is tud élni. Én úgy gondolom jól teszik, hogy elmennek, mivel az árakat a piac szabályozza, a béreket pedig a gazdaság versenyképessége – Magyarországon még nem várható az, hogy egyszercsak eljön a kánaán…. bár csodák mindig vannak …   Itt Battonyán, ahol kevés a munkahely, és sok a szakképzetlen, segélyből élő ember eleinte attól féltünk, hogy majd jönnek a románok és elveszik előlünk ezt a kevés munkahelyet is. Ebből nem lett semmi, azok a románok akiktől mi féltünk nem álltak meg nálunk, hanem kimennek dolgozni Németországba (főleg), és az EU többi jobban fizető országába, ahol fogadják őket. Ide hozzánk munkavállalók főleg a hiányszakmákba érkeznek, pl. a zeneiskolánkban több tanárt is az aradi zeneiskolából hívtak át – az itteni közalkalmazotti besorolás szerinti bérük másfél-kétszerese az Aradon kapotténak. A helyi román- és szerb nemzetiségi általános iskolák dolgozóinak egy része is külföldről érkezett hozzánk, így azokban ezen intézmények és a szülők nagy örömére anyanyelvű pedagógusok is tanítanak - pedig Szerbia még nem is tagja az EU-nak. A magyar iskolába és a gimnáziumba az angoltanárnő érkezett Aradról. Már volt többször fogorvosunk és gyermekorvosunk is Romániából – sokáig sajnos nem maradnak, ha jól dolgoznak mi csak uródeszka vagyunk nekik, ha pedig nem, akkor azért válnak meg tőlük. Most éppen megint nincs se fogorvosunk se gyermekorvosunk. Az egészségügyi intézmény vezetője úgy tájékoztatott, hogy a fogorvosi állásra lenne jelentkező, a bizonyítványai épp honosítás alatt vannak. Mindebből látszik, hogy lakóhelyem is megtapasztalja a munkaerő szabad áramlását. Sőt! A személyek szabad áramlását is. Az utóbbi években sok ember települt be ide Romániából, magyar és román anyanyelvűek vegyesen. Nekik Battonya maga a „nyugat” – ők profitálnak a lakóhely szabad megválasztásából. Igaz, a többség valóban csak lakni jött, „kiköltözött vidékre” a nagyvárosból Aradról, de dolgozni ugyanúgy visszajárnak mint azelőtt.  Azt mondják, hogy mivel Arad Battonyához közelebb eső felén vannak a gyárak, akik régen Arad túlsó szélén laktak, azok most amellett, hogy megússzák a városi dugót, még gyorsabban is beérnek reggelente a munkahelyükre. Tehetik ezt bátran, hisz amióta Románia is EU tag, még a határellenőrzés is megszűnt. Bár a határőrök még mindig megvannak, de csak a turistabuszokat és a teherforgalmat szokták tüzetesebben ellenőrizni, már nem kell sorbaállni a határon mint pár éve. Battonya amúgy egy nagyon hátrányos helyzetű település, pont azért mert Trianon előtt az aradi vonzáskörzethez tartozott, amit már sokéve elvesztett. Az utóbbi 30 évben a lakosságszám – még az előbb említett betelepültekkel együtt is, csaknem 70%-kal csökkent. A magyar állampolgárok között sok a munkanélküli, a segélyen élő, a gyerekeket „üzletszerűen” szülő ember. Ők Battonya egész más oldalát tapasztalják meg, mint a Romániából idetelepültek. Mégsem mennek Aradra a gyárakba dolgozni, pedig a válság előtt még lehetőségük is lett volna rá. De mivel nem beszélnek románul, és a romániai bér kisebb mint a magyar segély, így nem is érdekük „külföldi munkát” vállalni, ha itthon nem találnak. Én nagyon bízom benne, hogy hamarosan változik a helyzet és megéri átmenni dolgozni nekünk is Aradra, nem csak az aradikanak hozzánk.   

A tőke szabad áramlása is megvalósul, hisz mint már írtam is, sok román állampolgár vett itt házat 2007-2008 táján. Egészen a válságig hatalmas ingatlanvásárlási bumm volt, ami arra az időre megsokszorozta a battonyai ingatlanok árát. Ez jó volt a városnak, mert a románok nem csak megvették, de fel is újították azokat a házakat. A házakért pedig általában nem forintban vagy lejben fizettek, hanem euroban.

A szolgáltatások szabad áramlása is tagadhatatlanul jelen van – feketemunka terén mindenképpen, de bizonyára legálisan is. Azt az egyhetes munkát például amit a helyi cserépkályhás szakember számlával nyolcvanezer plusz anyagköltségért vállal el, a román mester húszezerért is megcsinálja, bár számlát nem ad, de nem kétséges kit fognak választani.

Szóval azért nem annyira egységes ez az egységes belső piac errefelé még, de jó úton halad és szerintem jó dolog. Annál mindenképpen sokkal jobb mint ami régen volt. Egyetlen híja van még – a közös pénz, melynek bevezetése Magyarország számára egyre távolodni látszik.

            „Magyarország célja, hogy az uniós belső piacban rejlő előnyöket a magyar állampolgárok és vállalkozások is teljes mértékben kiaknázhassák. „ – írja az EU.Kormány.hu oldal. Az én célom is pont ez a kis közösségemen belül, ezért jelentkeztem pont a nemzetközi gazdálkodás szakra, és bízom benne, hogy idővel megtalálom ennek a módját itt a magyar-román határ mentén is.  

iskolai dolgozat - írta : Ötvöné Oláh Szilvia 2012

A felsőoktatásban időnként kell beadandó dolgozatokat írni... időnként a saját településünkről...
Egy dolgozatírás általában alapos kutatómunkával jár, mind a szakirodalom területén, mind a helyi viszonyok terén így aki írja a dolgozatot, az a munka végére mindig kicsit jobban megérti a városát, annak működését, az egyes folyamatok mozgatórugóit az adott témában...
...ezek a dolgozatok általában nem komoly tudományos munkák, csak egy kis "könnyűbúvárkodás" az adott témában, és azután gyorsan vissza a felszínre :), ettől még senki nem lesz az adott téma szakértője, sőt lehet kiderül, nem is látja jól a dolgokat... vagy mégis ő látja jól.... a szociológusok azt mondják, még 2 szociológus doktor sem látja egyformán a dolgokat, hiszen mindenki csak a saját (gyermekkorától meghatározott) perspektívájából tudja nézni a világot.
...sokan tanulnak, vagyis valószínűleg sokan írnak dolgozatot...valószínűleg Battonyáról is...
... hogy miért lehetnek érdekesek ezek a dolgozatok mások számára? Szerintem azért, mert minnél több perspektívából vizsgálunk egy dolgot, annál könnyebben megérthetjük a működését, ez pedig hasznunkra lehet mindannyiunknak.
...szeretnék a Netnyúzra minél több Battonyáról szóló dolgozatot föltenni! Legyetek szívesek és küldjetek hát dolgozatokat Battonyáról 6-150 :) éves korig :)